2020. szeptember 7., hétfő

Zempléni bicajozások - irány Füzér!

 Augusztus második felében eljött az ideje a nyaralásnak. Az autó kapott egy csinos bicikliszállítót a csomagtartóra. Sárospatakra esett a választás, mert onnan a legtöbb látnivaló biciklivel elérhető. Hosszú volt az út Szegedről, de megérte. 

Sárospataki gyors körbenézés

Miután megérkeztünk, és berendezkedtünk, elindultunk megnézni a sárospataki várat, ami a kempingtől kb. 2,5 km-re van. A várba és a parkba be lehet menni, nem kell belépőt fizetni. Ahhoz késő volt, hogy a kiállításokat megnézzük, így csak sétáltunk egyet. Séta után a Fekete Macska étteremben kávéztunk, mert kávé kell... Ilyenkor hiányzik igazán Szeged, de nem találhatunk mindenhol Kék Elefántot... 

Sárospataki vár
Át fogunk menni a hegyeken


Indulás Füzérre!

Másnap reggel morcos időre ébredtünk, felhőben álltak a hegyek. Kis időjárás jelentés nézegetés után elindultunk, úgyse érnek semmit azok a vackok. A terv az volt, hogy Károlyfalván át megyünk Sátoraljaújhelyre és onnan tovább Füzérre. Károlyfalva után kezdődött egy komolyabb emelkedő, ami nem lett volna nagyon kellemetlen, ha nem lepnek el minket a szúnyogok. Azt is megtanultuk, hogy kb. 10-12 km/h-s sebességnél kopnak le... Szerencsére minden emelkedőnek egy lejtő van a végén, így a zúgó kísérettől sikerült megszabadulni. A nagy gurulás a Zemplén Kalandparkig tartott, ahol megnéztük, merre tovább. 

Legalábbb nem sülünk meg


Lusta mászás a bicikliúton - aztán szenvedés

Sátoraljaújhelytől lustán emelkedett az út. Mikóházán abba a szívatásba, amit a tábla mutat, nem érdemes belemenni, jobb a falu főutcáján végigtekerni. A bicikliút Pálházáig tart, utána az úton lehet tekerni. Az út egyre jobban emelkedett... Aztán elértük Filkeházát, és jött egy keményebben emelkedő erdei szakasz. Ezen többször álltunk meg... Az időjáráson már nem értünk rá aggódni. Miután elértük a füzéri elágazást, és kimásztunk olyan helyre, ahol lett volna kilátás, rájöttünk, hogy a várba felesleges volna felmenni, mert felhőben áll. 



Leszakadt az ég

Már láttuk a Füzér táblát, amikor elkezdett ömleni az eső. Szerencsére a buszmegálló nem volt messze... Némi kaja és térképnézegetés után Kávézombi úgy döntött, hogy hősiesen megnézi Füzér egyetlen kocsmáját, ami rajta van a térképen. Pár száz méterre volt tőlünk, és kényelmesebbnek tűnt, mint a buszmegálló. Kávézombi hírei nem voltak kedvezőek, öten már nem fértünk volna be... A radarkép alapján úgy döntöttünk, hogy inkább elindulunk. Eléggé hideg is lett ücsörögni. 

Vizibicikli

Vizes lejtőőőő

Eljött a kedvenc részünk, amikor lefelé kell menni. Szerencsére az eső nem volt hideg. Azt tudtuk, hogy lefelé 15-20 perc alatt Pálházán lehetünk, ahol akad étterem, kocsma, kávézó. Érdekes élmény lefelé száguldani esőben... Na, jó nem volt nagy száguldás, mert csúszós az út esőben, és nem is lehetett rendesen látni. Pálházán elállt az eső, és még egy jó éttermet is találtunk. Nem csináltak abból problémát, hogy folyt belőlünk a víz. A vaniliaöntetes ananászos csirkemell szerintem nagyon finom volt. 

Itt már elállt


Vissza Sárospatakra

Visszafele végig a bicikliúton mentünk, nem kerültünk a hegyen át. Valószínűleg nem esett volna jól, és esélyes, hogy a szúnyogok szárazra szívnak minket. Sárospatak előtt még a nap is kisütött, és sikerült majdnem megszáradni. Másnap Regécre készültünk... 



2020. július 19., vasárnap

Ásotthalom-kör

Ásotthalom Szegedtől kb. 30 km-re van, ha az 55-ös úton megyünk. Egyik hétvégén úgy döntöttünk, hogy ezt a kört csináljuk meg. Az erdei utak vonzóak voltak a melegben. Az időjárásjelentés vihart, és esőt mutatott, de északabbra, mint amerre mentünk. Azért elindultunk délelőtt, hogy délutánra visszaérjünk.

Virágos rét valahol Ásotthalom után


55-ös út

Ahogy az előző posztban hosszan kifejtettem, Szegedről kifelé kissé nehézkes biciklivel... Kár, hogy a Mórahalomot elkerülő szakasz mellé nem készült bicikliút is, akkor csak a Maty-érig lenne rossz az út. Mórahalmon ezen a túrán szembesültünk a nagyon hülye bicikliút megoldással. Gyorsan le is öblítöttük sörrel a döbbenetünket a 4-es Vendéglőben. Már akkor látszott, nem érdemes foglalkozni, hogy hova vezették a bicikliutat. A google autó tavaly járt arra... A jobb oldalon nem sokáig olyan széles az út, utána sima járda lesz, itt-ott valami közmű dobozaival akadályosítva. 

Végre vége :D

Mórahalom után végre kényelmesen lehet suhanni az aszfalton. Az ásotthalmi elágazásnál a bicikliút folytatódik. Amikor mi jártunk arra, még csak a temetőig volt kész. A faluban az út felújítása zajlik, emiatt az útjelző táblák épp le voltak véve...

Ház Ásotthalom végén

Kis kitérő

Gyanútlanul áttekertünk egyenesen a falun, és örültünk annak, hogy milyen hűvös lett, amikor elértük az erdőt. Nem gyanakodtunk, hogy rosszfele megyünk, egészen Halastelekig. Ott megnéztük a térképen, hol vagyunk... Kicsit tekertünk Kelebia felé... Ami nem volt gond, az erdő szép, az idő jó, és csak kb. 5 km-t mentünk rossz irányba. Ásotthalmon megtaláltuk az elágazást. 
Halastelek
Gyűlnek a felhők és a motiváció


Kergetőzés az esővel

Ásotthalom után gyűlekezni kezdtek a felhők mögöttünk. Amíg dél fele tartottunk, addig nem tűnt vészesnek, de a királyhalmi kereszteződés után megint észak fele megy az út. Közeledtünk a viharosnak tűnő felhők felé. Gyorsítottunk, hogy hátha elérjük Mórahalmot, mert a 4-esben kényelmesebb kivárni, ha vihar van. Kissorig jutottunk, ott elkezdett esni. Végül a viharból nem lett semmi, a szélét kaptuk. Amikor elállt, folytattuk a tekerést. A Bivalyrezervátum felé mentünk. Kaptunk valami szemetelő esőt, aztán Röszkén rendesen rákezdett... 15 percet vártunk a buszmegállóban, aztán elállt. 

Buszmegállók

Szentmihály után a bicikliút továbbra is vicc, Kecskés se jobb... Egészen addig nem tűnik jónak, amíg a Lidl és a Cserepes sor közötti rövid szakaszon nem kap tengeri betegséget... Lehet kerülgetni a puklikat, és reménykedni, hogy nem lesz baja a biciklinek. Biztos, hogy többen vágnának bele nagyobb túrákba, ha legalább a városból ki lehetne jutni rendes bicikliúton. 

2020. július 12., vasárnap

Szegedről Kalocsára át az Illancson


Június utolsó hétvégéjén áttekertünk Kalocsára. Már régóta tervben volt, hogy átmenjünk Bajára, de végül Kalocsa lett belőle. Hajósra és Illancsra lettünk kíváncsiak, valamint Török Tibor (Töce), kalocsai futógráfus is segített eldönteni a kérdést a fotóival.

Útvonal

A városból kifelé...

Ez a nemszeretem szakasz, ami nem is a város határáig, hanem a "Mórahalom vége" tábláig tart. Ha Szegedről szeretnénk Baja felé biciklizni, akkor muszáj a Kálvária sugárúton menni, ami az egyik legelhanyagoltabb bicikliút, miután a Móravárosi körút kereszteződést elhagytuk. A Maty-érig nagyon oda kell figyelni, hogy az ugyanott közlekedő gyalogosokat a keskeny úton ki tudjuk kerülni, és a szembe jövő bicajosokkal is izgalmas manőverekre lehet készülni.
Egy darabig nyugodtan lehet tekerni... Egészen az autópálya felüljáróig, aminek a költségvetésébe nem fért bele egy biciklis átvezetés. Szerencsére az autósok odafigyelnek, de azért ez nem ideális megoldás. A híd végén körforgalom van, Szeged felől érkezve át kell valahogy keveredni a túloldalra.
Mórahalomig maximum a belógó gazok bosszantóak. Sajnos, az elkerülőhöz nem jár bicikliút, muszáj átvergődni a kisvároson. Mórahalmon találkozhatunk egy nagyon érdekes megoldással... A templomnál lévő körforgalomból kiérkezve egy behajtani tilos tábla fogadja a gyanútlan közlekedőt, és a másik oldalra van egy átvezetés... Nincs baj az irányhelyes közlekedéssel, de egy ekkora településen értelmetlen. Ráadásul a helyiek nem mennek át a másik oldalra, mert minden bolt a bal oldalon van a körforgalom felől nézve. Természetesen mindkét oldalon osztozni kell a gyalogosokkal... Én inkább az úttestet választom. Nincs is akkora forgalom, hogy a bicikliútnak legyen értelme. Túrán pedig nem szeretnék feleslegesen lassítani, nem beszélve a megnövekedett féktávról a plusz súly miatt.

55-ös út


Mórahalom után jó úton haladhatunk. Sima aszfalt, és hogy ne legyen unalmas, a terepen vannak kis emelkedők, lejtők. Az út mentén az első hely, ahol megállhatunk kávézni és pihenni az ásotthalmi benzinkút. Tréleren épp egy régi Fordot szállítottak, amit megcsodálhattunk.

Frissen fényezve
Fura dolgokra is bukkanhatunk út közben


Jön a vonat
Ásotthalomtól Mélykútig nem nagyon van pihenési lehetőség, Az ötttömösi elágazás után a kevéske árnyék is eltűnik. Kalocsa felé délelőtt mentünk, odafele nem volt vészes. Mélykúton megálltunk ebédelni az első lehetőségnél. A Tequila ételbár jó választás a pihenésre és a kajálásra. Én bolognait ettem, még az tűnt a legkönnyebb ételnek. Nem lehet minden bokorban salátabár... Legfeljebb kicsit vár az ember az indulással, hogy ne legyen annyira tele a gyomra.

Kaaajaaaa

Illancs


Mélykúton elhagytuk az 55-öst. Jánoshalma felé mázlink volt, mert a napot végre eltakarták a felhők. Jánoshalmán csak átmentünk, de érdekes kisváros, sok régi házzal, malommal. Szerbek, bunyevácok, szlovákok, magyarok népesítették be az évszázadok során. Itt kezdődik Illancs, amire nagyon kíváncsiak voltunk.

Jánoshalmi ház
Motorszobor



Illancs vonulatát a Duna hordalékából építette fel a szél. Jánoshalma után az út enyhén hullámvasút jelleget öltött, hol felfelé tekertünk, hol lefelé kaptunk lendületet. Nagyon élveztük, bár Hajós előtt kezdtünk kifáradni. Szerencsére ebből az irányból előbb a pincefaluval találkozik a szomjas vándor...

Hajósi pincék 


A környék fő látnivalója a hajósi pincefalu. Tényleg gyönyörű ékszerdoboz, amit érdemes megnézni. Szombaton nagyobb nyüzsgésre számítottunk, de nem voltak sokan, és nem is volt nyitva csak 2-3 pince. A Hepp pincénél épp távozni készült az előző társaság, így oda ültünk be. Nagyon finom borokat kóstoltunk. Mire kipihentünk magunkat, kinn hűlt egy kicsit a levegő, így az utolsó 25 km-en kevésbé szenvedtünk a melegtől.
Volt pár autó
Üres
Szépek a házak


Pincék

Kalocsán


Kalocsára elég fáradtan estünk be. Szerencsére Töce kijött elénk, és segített megtalálni a szállást. A régi kollégium nincs rajta a Google Maps-on, de cím alapján meg lehet találni. Miután lecuccoltunk, elindultunk Töcével körülnézni a városban. 
Vacsorához az E. T. Pizzériát választottuk. Felülmúlta a várakozásainkat. Olaszos ételeket, hamburgereket ehetünk itt. Az árak tényleg meglepőek voltak, Szegeden legalább a dupláját elkérik egy normális hamburgerért. 
Vacsora után tettünk egy kört, megnéztük az Érsekkertet. Utána kidőlés következett... Már akkor tudtuk, hogy másnap nagy döglést rendezünk.

A székesegyház a naplementében 
Tigriske már bele is evett rögtön


Pihenőnap


Reggel nagynehezen felkeltünk. 8 körül dugtuk ki az orrunkat az épületből, de már akkor éreztük, hogy iszonyat meleg lesz. A Barokk Cukrászdában élesztettük magunkat kávéval, aztán úgy gondoltuk, hogy megnézzük Kalocsa egyetlen nyitva tartó múzeumát. A Viski Károly Múzeumba végül nem jutottunk be. Szürreális élmény volt, hogy bementünk, és egy lélek sem volt a pultnál. Néhány percbe telt, mire előkerült valaki. Kiderült, hogy maszkot kellene felvenni, de az nem volt nálunk, ők meg nem tartanak pár száz forintos maszkot. Nem baj, elisszuk a fejenként 800 Ft-ot. A Paprika Múzeum papíron nyitva van vasárnap, valójában nem... Egyébként nem túl logikus, hogy pont hétvégén nincs nyitva, amikor talán lennének turisták is. 
Töcével tettünk egy kört Kalocsán, ekkor fedeztük fel a zsidó temetőt. Az út mellett van, de alig lehet észrevenni, nagyon csendes hely. A fák árnyéka megváltás volt, mert iszonyat erős volt az UV sugárzás. 
Az ebédet a pizzériában ettük meg, aztán a csatorna partján néztük a csónakázókat, és sajnáltuk őket, hogy pecsenyére sülnek. Olyan meleg volt, hogy délután 4-ig nem nagyon mozogtunk. Utána megnéztük Kalocsa sétáló utcáját, ahol simán elüt az autó, ha nem ugrik arébb időben a sétáló. Biciklivel sem kell komolyan venni a táblákat. 

A paprikamalom
Kalocsa
Királyszobrokat helyeztek el az Asztrik téren
Ez már igazi szerelem lakat :D 


Építési terület

A tér felújítás alatt - szerintem szép lesz, ha egyszer végeznek
Szent Flórián
A sétálóutcán papok szobrai vannak
Sétáló utca
Zsidó temető

Hazafelé 


Időben elmentünk aludni, mert másnap reggel indulni akartunk, hogy kevésbé süljünk meg. A sétáló utcán előző nap kinéztük a Félegyházi Pékséget. Frissen nyílt, még nem volt rajta a térképen. Jól teleettük  magunkat. Töce a Kalocsa tábláig kísért minket, aztán következett a lassú megsülés. 



Hajóson a kastély tövében pihentünk, utána a pincéknél is megálltunk. A vizünk addig felmelegedett, engedtünk frisset... Utána Illancs egy kicsit jobb volt, mert sok az erdős rész. Jánoshalma után csak a bolognai spagetti gondolata vitt tovább. 


A kastély fotózás ennyi volt... Majd legközelebb.
Mélykúton nagyot pihentünk, mert nem nagyon akaródzott kimenni a napra. Végül muszáj volt indulni, mert az időjárás jelentések szerint vihar alakulgatott. Az öttömösi csárda zárva volt, ezért egy tanyán kértünk vizet, mert megint csak forró vizet tudtunk volna inni.  Nagynehezen elvergődtünk az ásotthalmi benzinkútig. Kicsit többet ültünk ott, mint kellett volna, mert Mórahalmon már látszott, hogy utolér minket a vihar. Cserébe a levegő hűlt, és egész jó tempót sikerült menni egészen Domaszékig, ahol muszáj volt megállni. Szerencsére az út mentén van a Rózsakert Vendéglő, ahol szakadt kis társaságunkat szívesen fogadták. Hívtam a teherautós cimborát, hogy ha nem dolgozik, szedjen minket össze. Szerettünk volna Szegedre érni még aznap. Szerencsére ráért, és szakadó esőben be is értünk Szegedre. Biciklin azért nem hiányzott volna. 

2020. június 30., kedd

Rázós út Mártélyra

Mártély a hódmezővásárhelyiek kedvelt kiránduló helye, de jóval távolabbról is sokan meglátogatják. Szegedről biciklivel kellemes távolságra van. Májusban meg is céloztuk, főleg azért, mert egy jó halászlére vágytunk.

Mákvirág a bicajút mellett

Mártélyig még mindig ráááz...

Az algyői hídig nagyon kényelmesen lehet tekerni, sima az aszfalt. Úgy tűnik, ebből nem spórolták ki az anyagot. A híd után jönnek a vicces részek. A közvetlenül a híd után jövő szakasz most jobb volt, mint szokott, de azért nem érdemes elfelejteni fékezni a hídról lefelé... Kisebbek a kátyúk, de nem jó belemenni nagy sebességgel Amikor visszatér a bicikliút a 47-es mellé, utána jön a nagyon rázós, és lassan elenyésző aszfaltcsík... Pár év, és a természet végleg visszahódítja. Marad a töltés. Ha ez a szakasz rendben lenne, akkor tök jól lehetne biciklivel Szeged és Vásárhely között közlekedni, mert a többi rész nagyjából rendben van. 
A városokon átvergődés sose volt a kedvencünk. Vásárhelyen az Ady Endre út helyett a vele párhuzamos Móricz Zsigmond utca jobb választás. Vannak érdekes megoldások is. A Lázár utcán ahelyett, hogy irányhelyesen felfestették volna két oldalra a sárga csíkot, az egyik oldalon van kétirányú bicikliút. Jól összezavarja az egyszeri átutazókat. Főleg, hogy szinte rögtön el kell kanyarodni balra, ha Mártély a cél. 
Mártély felé is vegyes az aszfalt állapota. A faluban szívesebben mennék az úttesten, mert elég keskeny, és rossz az út. 

Szép a belváros

Egyszer biztos szép lesz, ha kész a tram train 

Mártélyon még mindig jó a halászlé

A bicajtúra fő célja a Hullámtér Vendéglő meglátogatása volt, mert pár évvel ezelőtt ettünk ott egy jó halászlevet. Ideje volt újra megnézni. Az elviteles, rendelésre érkező ételből nagyon elegem volt, a Hullámtér pedig az elsők között nyitott májusban. A forgalomból ítélve más is örült, hogy nyugodtan le lehet ülni, és udvarias pincérek szolgálják ki. A halászlé nagyon finom volt, a süllő barnamártással zseniális. 





Ebéd után a holtág partján kiskacsákat lestünk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a kacsamama tanítja a fiókákat arra, hogy az ember ételt jelent... Változik és alkalmazkodik a természet. Az elindulás nehézkes volt, a rázós szakaszból már előre elegem lett. Azt hiszem, legközelebb inkább a töltésen megyünk.

Tollászkodás
Kovács

2020. június 8., hétfő

Az örök kedvenc Makó-kör

Makóra sokféleképpen el lehet jutni. A legegyszerűbb a töltésen végigtekerni, de aki már unja a földutat vagy eleve utálja, annak nem a legjobb. Indulhatunk Kübekháza vagy Klárafalva felé, és hátul a kiszombori olajos utakon is mehetünk. Esetleg Hódmezővásárhely iránya is játszik... Sajnos, komp már nincs, pedig az se volt rossz kör...
A fotók most fekete-fehérek lesznek, mert szeszélyes hangulatom úgy hozta, hogy csak filmes fényképezőgépet vittem. A telefont is lusta voltam elővenni.

A töltésen

Áprilisi szeles túra

Az idei év első nagy körét Nagyfa-Földeák-Makó körre terveztük. Nagyfa felé egész jó az aszfalt, és alacsony a forgalom. Azért is szeretem ezt a részt, mert nagyon szép. Gyakran lehet madarakat, nyulakat, őzeket látni. A nyulakkal vigyázni kell, van, hogy ijesztően bambák, vagy bátrak...
A batidai úton megyünk tovább Maroslele fele. Lehetne a Rákóczi telep útján tovább menni a régi, komphoz vezető útra... Csak az már akkor se volt jó állapotban, amikor ment a komp, azóta pedig még rosszabb lett.

Buszmegálló

Marosleléig bicikliút megy. A faluban a mellékutcákon kerákpáros nyomot jelöltek ki. Értelme semmi, mert nincs nagy forgalom. A falun kívül folytatódik a bicikliút Makóig. Lehet erre is menni, de mi úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi van Földeák fele.
Az autópálya híd után az út nagyon rossz... Voltam már jobb földúton is. Ezúttal a főút elérése sem hozott könnyebb tekerést, mert délre erős szél támadt. Innentől kezdve szinte végig szembeszelet kaptunk, de hősiesen álltuk. Makón nem mentünk be a belvárosba, a kis utcákon tekertünk. Vissza fogunk menni még, mert nagyon hangulatosak. A híd után úgy döntöttünk, inkább a töltésen megyünk, mert a szenvedés a szembeszélben rövidebb lesz... Másnap nem nagyon ugráltunk. :D

Gyanakvó tehén

Májusi kör

Májusban ismét Makó fele vettük az irányt. Földeákot kihagytuk, Marosleléről egyenesen a városba mentünk. A földeáki zötyögős útből egy évben egyszer pont elég. Óriási örömmel vettük tudomásul, hogy a kedvenc útba eső kocsmánk nyitva van. Itt pótoltuk az elvesztett folyadékot, és mentünk tovább Kübekházára.

Piktor ivó - egyszer ennek a teraszáról néztem Húsvét hétfőn, hogy egy vizes lány kerget két bicikliző srácot...

A kiszombori olajos utakon annyi változás történt, hogy az út széléről a bokrokat kivágták. Nagyon ránőttek már az útra, ezért muszáj volt. Sajnos, ezzel ez a kis szakasz elvesztette a báját. Amikor tavasszal virágzott a kökény, két oldalt fehér volt, ősszel pedig vörös és sárga.

Kiszombori kastély

Kübekházán rászabadultunk a Kübeckener étteremre. Sajnos, még nem volt teraszuk, viszont a zsákmányt el lehetett vinni a parkba megenni. Az étterem továbbra is az egyik legjobb a környéken. A házias sváb ételeket érdemes megkóstolni. A sütiket se kell kihagyni... A krémesük tökéletes.
Szegedre rendesen feltankolva érkeztünk, másnap ezúttal se ugráltunk.




Real Time Analytics