Bicajtúra a Tisza mellett

Ismét elhagytuk Szeged környékét. Úgy gondoltuk, hogy ideje jobban megnézni Csongrádot és a környező településeket. Kicsit csaltunk, mert a Szeged-Hódmezővásárhely szakaszt nagyon meguntuk az évek során. Főleg a zötyögést a híd utáni szakaszon... Inkább elmentünk tram trainnel Vásárhelyig. Így bőven volt idő megállni Szentesen, és nem sültünk meg.

Szentesi kultúra

Hódmezővásárhely és Szentes között néhány szakaszon van bicikliút, de minek. A mártélyi szakaszhoz évek óta nem nyúltak, egyre keskenyebb lesz, sok helyen felnyomták a fák gyökerei. A Mártély utáni töltést is feltörték már a növények, és utána Mindszentig se jobb a helyzet. Utána már elfogy a bicikliút és legálisan lehet az úton haladni. Szegváron érdemes figyelmen kívül hagyni a település bicikliútját, mert messziről is látszik, hogy kritikán aluli a minősége és a kialakítása. Hosszútávú túrázók inkább kerüljék el. 

Ennyit a negatívumokról. A táj és a falvak rendezettek, szépek, a legtöbb helyen van árnyék, így kicsit később kozmál oda a túrázó nyáron. Szentesen a központban álltunk meg, mert meg akartuk nézni a Szentesi Fotókör 50 éves kiállítását, és valamit enni is kellett.
A Szentesi Fotókör mindig színvonalas kiállításokat hoz össze. Ezúttal az 50 éves fennállásának alkalmából egy csoportos fotókiállítással készültek, amelyen részt vettek olyan fotóklubok, amelyekkel a szentesiek az évek során kapcsolatot alakítottak ki. A minimalista fotográfiától kezdve az aktfotókig minden műfajból adtak egy kis ízelítőt.

Fridrich fényirda

 
A Fridrich fényirdát is meg akartuk nézni, szerencsére épp egy csoport bejelentkezett és bemehettünk velük. Sajnos, csak múzeumként működik, nem mint fotóstúdió. Működő napfénystúdióért 19. századi gépekkel és technológiával Székelyudvarhelyig kell menni.
Ebédre smash burgert ettünk a Pano Sport Pubban. Jó hely, érdemes itt enni, ha épp úgy jön ki a túra.

Csongrád

Szentes és Csongrád között a töltésen már elég meleg volt. Örültünk, hogy sikerült elérni a kempinget délután 2 körül. Gyorsan mentünk is a vízbe lehűlni. Kis úszkálás után enni is kellett, de péntek délután nem volt nyitva a lángosos. Inkább biciklire ültünk és megpróbáltunk megkeresni egy pizzázót, ami nem lett meg. Végül bánta a fene, a Bárka étterem harcsapaprikása túróscsuszával és pörccel tökéletes volt. Egyetlen hibája az étteremnek, hogy helyi borokat nem szolgálnak fel. 

Harcsapaprikás túróscsuszával

Átmentünk az étteremből a Csongrádi borházba. Ott három helyiborásztól lehet borokat kóstolni. Ezek a borok körberöhögik a szegedi borfesztivál egyen borait. Van egyedi ízük, ami jellemző a szőlőfajtára és emelett borászatonként is eltérő finomságok jöttek elő. Nem is drágák, hétvégén 300 Ft/dl-ért mérik. A végigkóstolásnak csak az alkoholtűrés szab határt. Érdekes tény, hogy Csongrád vörösboros vidék, és igazából itt sikerült a legjobb vörösborokat inni eddig. 

Csongrádi Borház

Tiszazug aztán vissza Lakitelken át

Ismét megbizonyosodhattunk, hogy az Alföld nem lapos és a települések szeretnek dombocskákra épülni. Csongrádról a pontonhídon távoztunk. Utána folyamatosan emelkedtünk Csépáig, ami néhol egy dombságon fekvő falu képét öltötte. Szép kis falu, békés, szombat lévén a falusiak a kisboltnál verődtek össze. Kávét csak a park melletti boltban lehetett kapni, mert reggel 8 körül nem volt nyitva egy kocsma se. Később a falut nézegetve kiderült, hogy van egy tök jó önkormányzati szálláshely olcsón és sok szobával, ami családoknak, baráti társaságoknak tökéletes hely lehet.

Csongrádi pontonhíd

Rázós, de legalább forgalom alig és az se mer gyorsan menni

Csépa romos temploma

Csépai templom

Csépáról Tiszasas felé már lejtett az út, nagyon emlékeztetett néhol a sárospataki túrára. Tiszaug után kicsit nehezen találtuk meg a hídra felvezető utat. A 44-es út keresztezése nem volt vészes, gyorsan átjutottunk a túloldalra és fel a hídra. Szerencsére készült egy bicikliút az autóút mellé, amikor a hidat építették. A bicikliutat átvezették a túloldalra egy aszfaltos útra, ami bevezet Lakitelekre. Az átvezetés nyomógombos lámpával rendelkezik, így csúcsforgalomban sem kell sokat várni és biztonságosabb.

Tisza a 44-es hídjáról

Jó az út Lakitelekig

Lakiteleken szerettünk volna fagyizni és kávézni. Egy tábla jött szembe, hogy jobbra van valahol az Anna Presszó és Cukrászda, amit meg is találtunk. Csavart fagyit kaptunk, kávét és még sör is volt. Valamint kellemes hűvös, így amikor indultunk, eléggé rosszul esett a meleg. A következő megállónk a híres Tőserdő volt. Itt egy kicsit sétáltunk és ettünk egy retró hamburgert. Vissza fogunk jönni ide, szép a holtág és jóval nagyobb, mint a mártélyi. 

Tőserdő

Lakitelek után Tiszaalpárig nem volt probléma, de aztán a meleg egyre elviselhetetlenebb lett. Bokros előtt kétszer is meg kellett állni kicsit pihenni, Csongrádon az első cukrászdánál megálltunk hideg vízért. Onnan gyors átöltözés után a strandra mentünk hűlni, utána lángos és végül a borházban folytattuk a csongrádi borok kóstolását. Arról viszont nem szólt a recepciós, hogy vasárnap valami seggfej DJ hajnali fél kettőkor zenél, és a kempingben is részeg idióták lesznek. A DJ-ket sose tartottam sokra, remélem, ez azon "szakmák" között lesz, amit a mesterséges intelligencia eltüntet.  (Nem érdekel, ha ezzel megsértem valaki érzéseit, szívesen odamegyek az ablaka alá egész éjjel duettezni jó hangú partneremmel, Kávézombival.) A közönség pedig nem fogja érteni, miért kell fiatal felnőttként hallókészülék után járni. Cserébe hajnali 5 körül már zajongtunk, hogy a meleg előtt visszaérjünk Szegedre. 

Csongrádról vissza Hódmezővásárhelyre

Csongrádról hamar átértünk Szentesre. Az első szembejövő benzinkútnál ittunk egy kávét. Utána megpróbáltunk belehúzni, hogy lehetőleg 10 előtt már Vásárhelyen legyünk, ami sikerült is. Épp időben, mert kezdett forrósodni a levegő. Felszálltunk a tram trainre, aztán már csak hazafelé kellett kicsit főlni. 

Vörösbor