Homokháti Sokadalom

Hétvégén rendezték meg Mórahalmon a Homokháti Sokadalmat. Mindhárom napon kinn voltam fényképezni, de szombaton biciklivel mentem, annyira nincs messze Szegedtől, hogy ne férjen bele egyszer a bicajozás. A röszkei útvonalon mentem oda-vissza, nem volt kedvem a domaszéki autópálya felüljárón menni az autók között. 

Röszke és a Bivalyrezervátum

Szentmihály után útépítésbe futottam, vagyis tekertem. A járműveket az 5-ös útra terelték, de nekem megkegyelmeztek, amikor kérdeztem, hogy jutok el Röszkére... Biciklivel együtt sem vagyok 100 kiló, nem sok kárt tudok tenni a friss aszfaltban.

Friss, sima aszfalt, és utánam nem jött semmi más jármű

 Mórahalomra 4 előtt kellett odaérnem, de direkt úgy indultam el, hogy a Bivalyrezervátumnál megállok fotózni. Onnan kicsit hamarabb indultam el a nagy szél miatt, gondoltam, hogy az az 5 km lehet akár fél óra is... Akkora szél volt, hogy a homokot is vitte, olykor kifejezetten kellemetlen légáramlatba kerültem.

Kócsag leszállás előtt

Mórahalom

A Sokadalom egyik eseménye a Dél-Alföldi Rétesfesztivál. Nekem a kistelekiek túrós-pörcös és spárgás rétese jött be a legjobban. Ami hiányzott az egy jó street foodos, mert édességgel nem lehet jól lakni. Valószínűleg ezért is voltam oda legjobban a két sós rétesért... Persze, a többit is nagyon szeretem, ha Mórahalomra bicajozunk, akkor a Rétesház elég csábító hely szokott lenni. Nagy adag kajára főleg majdnem 30 km bicaj és néptáncos felvonuláson futkosás után volt szükségem. Mindig próbáltam a legjobb pozíciót megkeresni a fotózáshoz, ezt pedig néhány száz méter futással tudtam megtenni, persze fényképezőgépekkel és hátizsákkal. 

Felvonulás - nekem a lengyelek voltak a kedvenceim

A Sokadalmon megtaláltam a nekem való turmixgépet... Egy bicajra lehetett felülni, ami egy turmixot hajtott. Én epres-banános smoothie-t hajtottam magamnak. Sajnos, rólam nem készült fotó.

Turmixgép

Visszafele már sötét volt, így nem fotóztam, meg fáradt is lettem volna ahhoz, hogy eltaláljam a helyes beállításokat. Ezért inkább néhány képet mutatok a Nemzetközi Néptáncfesztiválról. 

Bicajozás a Homokhátságon

Rég nem írtam erre a blogra, de úgy döntöttem, újra előveszem. Tavaly kevesebbet bicikliztünk a túrázás mellett, és többet foglalkoztam túrabloggal, valamint a fotózással. Áprilisban elkezdtem Mórahalmon dolgozni, így sikerült újra felfedezni a Homokhátságot, amiben sokat segít, hogy az 55-ös út mellett van bicikliút, egészen Bajáig el lehet tekerni rajta Szegedről, egy autópálya felüljárónyi megszakítással...

Röszkén

Röszke és a Bivalyrezervátum között

Bivalyok és Mórahalom

A bivalyrezervátum továbbra is megunhatatlan. Rengeteg a vízimadár, ha pedig szerencsénk van, akkor a bivalyok is a kilátó közelében bóklásznak. Múlt pénteken délelőtt jártunk arra. Onnan Mórahalom kb. 5 km, ott úgy döntöttünk megérdemlünk egy-egy sört, meg egy kávét a Négyes Vendéglőben. 

Legelésző bivalyok

Kávézombi egy söréből kettő lett, de addigra meg már 10 perc volt hátra az ebéd menü elkészültéig, így meg is ebédeltünk. A pincérek a Négyesben régi vágásúak, azelőtt kitalálják, mit szeretne az ember, hogy kigondolná. Kávézombi nem is gondolt második sörre, amíg meg nem kérdezte a pincér, hogy kér-e. Szeretek ott enni, háziasan főznek, az adagok tisztességes méretűek, és a levesek nagyon jók. 

Tigriske szervíroz

Tovább az 55-ösön, aztán Öttömös

Mivel az idővel kicsit megcsúsztunk, így nem mentünk be Ásotthalomra, hanem egyenesen Öttömös felé vettük az irányt. A bicikliutat jól megcsinálták, gyorsan lehet haladni. Aztán elértük az elágazást... Az az út viszont rémes volt. Legközelebb fordítva csináljuk ezt a kört, mert a másik sáv jobb állapotúnak tűnt. Öttömös pici falu, leginkább a júniusi Spárga Fesztiválról ismerik. Ezen a környéken spárgát termelnek, amit Ausztriába, Németországba visznek ki. 

Öttömösön 70 éve működik önkéntes tűzoltó egyesület

Ruzsáról vissza az 55-ösre

Öttömös után erdős rész következett, kellemes is lett volna, ha az út állapota jobb. Ruzsa felé változatos a táj, vannak erdők, szántóföldek, mezők. Egy útszéli keresztnél álltunk meg fotózni. Az ilyen kereszteket családok, közösségek állították, fogadalomból, hálából vagy valamilyen tragédia emlékére. A kereszteket kis kert övezi, amit kerítéssel választottak el, ez emlékezteti az embert arra, hogy szent helyen áll. A férfiak régen megemelték a kalapjukat a kereszt előtt, a nők keresztet vetettek.

Útszéli kereszt Ruzsa határában

Zákányszékre nem mentünk be, egyenesen az autópálya hídjához mentünk, eléggé elfáradtunk, ez volt idén az első nagyobb túra. A híd nem a környékbeli bicajosok kedvence, mert a bicikliutat kispórolták, így az út szélén kell tekerni, meg a közepén, mert az egyenesen haladó sávban érdemes maradni. A reptértől a helyzet annyit változott, hogy még keskenyebb bicikliúton lehet menni, és nagyobb fűcsomók vannak. Ez és a híd lehet, hogy sokakat rettent el attól, hogy felfedezzék, mi van 55-ös út mellett fekvő településeken.

Viharos Mórahalom

Tegnap délután kissé borongós időben vágtunk neki a Röszkére vezető útnak. Dél felé elég határozottan beborult, Szentmihályon már hallottuk a dörgést, de úgy láttuk, hogy a vihar párhuzamosan halad velünk. Ekkor elvetettük azt az ötletet, hogy Ásotthalom felé megyünk, akkor legyen inkább Zákányszék-Zsombó. A bivalyrezervátumnál nem sokat időztünk, egyre határozottabban láttuk, hogy áll ránk a vihar. Mórahalmon akartuk eldönteni merre... A Rétesháznál megálltunk enni, és radart nézni. (A rétes nagyon finom még mindig.) A radar nem mutatott sok biztatót, és a szél se tetszett, így ismét a Négyesben kötöttünk ki. Jól döntöttünk, mert a sör felénél se tartottam, amikor leszakadt az ég. A víz elárasztotta az utcát, a biciklik is vízben álltak. Szerencsére, mire indulhattunk, elfolyt a víz, így nem mezítláb kellett visszaszerezni a bicajokat. Egy bácsi a vendéglőben azt mondta, '84 óta nem látott ilyen vizet. 

Visszafele a bivalyrezervátum kilátójában néztük meg a naplementét, így sötétben tekertünk vissza Szegedre. Legközelebb tényleg bevesszük Zsombót... Vagy Ásotthalmot. Amerre épp nincs vihar. 

Vizibicikli

Sok dolga volt a tűzoltóknak

Naplemente

Erre mentünk, 104 km volt

Madarászás Mórahalmon

Az utóbbi időszak időjárása nem volt éppen biciklis barát, aztán túrázni mentünk, így most a Húsvét hétfői bicajozásról tudok mesélni. Szegedtől a mórahalmi Nagyszéksós-tó 20 km-re fekszik, a területén található a bivalyrezervátum, valamint igazi madárparadicsom.

Nepomuki Szent János szobra Szentmihály után

Szegedről a tóig

A szentmihályi bicikliutat nemrég felújították, így jóval kényelmesebben és gyorsabban lehet haladni. Szentmihály és Röszke között az úton haladhatunk, de nincs nagy forgalom. A Matyi-ér hídját Nepomuki Szent János szobra őrzi. Szent János a 14. század élt, vértanú halált halt, a Moldvába fojtották. A  halászok, hajósok, vízimolnárok, hídon, kompon átkelők védőszentje elsősorban, de egyes helyeken a bányászok, sóbányászok, fuldoklók védőszentjeként is tisztelik. A Matyi-érre a 18. században építettek hidat téglából, akkor kerülhetett oda a szobor. Az 1879-es árvíz alatt a szobrot elszállították, mivel a töltést két helyen átvágták, hogy a víz gyorsabban elfolyjon a földeken keresztül. A II. világháború nem kímélte a szobrot, megsérült a feje. 1955-ben állították helyre. 2011-ben felújították.

Repce Röszke után

 Röszke 3 km hosszú, szinte végtelennek tűnik, utána az autópálya felett átívelő  híd következik. A híd után ismét bicikliúton tekerhetünk és elérjük Nagyszéksós-tót.

Első őzem a fényképezőgéppel

Nagysszéksós-tó, bivalyok, madarak

A tavat 2008 és 2010 között rehabilitálták EU-s pályázat segítségével. Azelőtt nádas nőtt ezen a területen, nem volt szabad vízfelület. A bivalyokat 2008-ban telepítették a tó mellé, hogy segítsenek a nádast eltüntetni. A szikes tavak sótartalma magas, emiatt a színük fehér volt. A mezőgazdaság fejlődésével a természetes vizes élőhelyek eltűntek. Az 1950-es évektől a Nagyszéksósi főcsatorna megépülésével a tó sótartalma csökkeni kezdett, ami a szervesanyag tartalom növekedéséhez vezetett, ez pedig a nádnak, gyékénynek kedvezett. Most már a tavat birtokba vették a különböző madarak, a bivaly gulya is kitűnően érzi magát a területen. Érdemes itt megállni és körülnézni.

Dankasirály

Van itt: gólyatöcs, szürkegém, dankasirály... És a többi sem strucc

Szürkegém

Búbos vöcsök és ebédje

A bivalyok

Nagyszéksós-tóról irány Szeged

Megint körben gondolkoztunk, viszont a szél miatt nem volt nagy kedv Mórahalom után továbbmenni Zákányszék fele. A központban még mindig megvan a kocsma, ott ittunk kávét és úgy döntöttünk Domaszék fele megyünk, mert az eddig mindig kiesett az útvonalból. Kiderült, hogy nem véletlenül... Az autópálya híd után egy jó darabig nincs bicikliút és a forgalom sűrű, oda kell figyelni. Ez még kezelhető. Viszont a reptértől a Kálvária sugárúton a körútig vezető szakaszt gyalog sem ajánlanám senkinek, nemhogy két keréken. Ritkán mondom egy útra, hogy járhatatlan, de ez az. Az algyői híd utáni rázós szakasz ehhez képest autópálya. Szerencsére elég sok  útvonal között lehet választani a környéken és nem muszáj arra menni. Nem is találkoztunk ezen a szakaszon senkivel. 

Legyező és a szárazon megúszott szegedi vihar

Ez a körtúra  térképen egy legyezőre hasonlít... Szerintem.  Az egyik nagy előnye, hogy ha valamiért mégse szeretnénk végigcsinálni a kb. 70 km-es tekerést, akkor három helyen is megszakíthatjuk a túrát és visszamehetünk Szegedre. Vissza lehet fordulni Mórahalomtól, Zákányszéktől, Bordánytól és Zsombótól. Vannak bicikliúton megtehető szakaszok, de nagyrészt úton kell kerékpározni.

Mórahalom - bivalyok és rétes

Szegedről Szentmihályon és Röszkén keresztül vezet az út Mórahalomra. Az M5-ös autópálya felett átívelő híd lábától bicikliúton tekerhetünk, bár ha már arra járunk, akkor érdemes a bivalyokat is megnézni. Mi mindig megállunk meglesni, hogy mi a helyzet velük. Tegnap mocsaras madárparadicsom fogadott minket, láttunk hattyúkat, kócsagot, kárókatonát, pici madárkákat és nagyokat.

Hattyúcsalád

Kérődző bivalyok

A bicikliút a bivalyrezervátum után nem sokkal elválik az úttól és tanyák és festői virágos mezők között. Lila, piros, sárga színek tarkállanak. Pipacsot, szarkalábat és ökörfarkkórót biztos, hogy láttam. Ami ezt az idilli hangulatot kicsit elrontotta az Szeged feletti fekete felhő volt. Mórahalomig akartunk eljutni és eldönteni, hogy továbbmegyünk, visszafordulunk vagy megállunk.

Mórahalmon szomorúan vettük tudomásul, hogy bezárt a kávézó, amelyet emlegettem a szerbiai posztban. A következő sarkon tértünk be a 4-es vendéglőbe. A hely retró hangulatú, olyan, mintha visszautaztunk volna a '80-as évekbe. Néhány hasonló hangulatú hellyel ellentétben itt törődtek a karbantartással és a takarítással, szívesen elücsörögtünk volna itt, ha beáll a rossz idő. Kávét, cappuccinót és sört kértünk, a kávé hozta a kötelező szintet.

Sok tejhab, nagyon szeretem

A sör után kidugtuk az orrunkat és figyeltük a felhők vonulását. Úgy láttuk, hogy nem lesz gond, ezért útra keltünk. Nem jutottunk messzire... A Rétesház csábító táblákat helyezett el a bicikliút mellett. Úgy döntöttem, éhes vagyok és nekem rétes kell. Nagyon sokféle rétest lehet kapni és nagyon finomak. Ha nem raktak volna ki táblát, akkor elég lett volna az orromat követnem. 

Tovább Sándorfalva felé

A rétes után újult erővel vágtunk neki a tekerésnek. Néha Szeged fele nézelődtünk, de nem lett szebb az ég alja. Egyáltalán nem tűnt jó ötletnek Szeged felé fordulni. Néha megálltunk radarképet nézni. Erre csak nemrég szoktunk rá, a technika áldása... vagy átka. Zsombóig egész jó tempóban haladtunk, de végül nem mentünk be vörös sörért a kocsmába. A levegő lehűlt, a sör csak még jobban hűtött volna.

Barackfák valahol Zákányszék környékén

Szatymaz után néhány csepp esőt kaptunk a fejünkre, tényleg csak annyit, hogy két kezünkön meg tudjuk számolni a cseppeket. Ettől függetlenül Sándorfalva közepén betértünk a 100 éves cukrászdába egy sütire, ha már a sörözés kimaradt. Az áfonyás joghurtos tortaszelet nagyon finom volt.

Leginkább ilyen száraz úton tekertünk

Vissza Szegedre

Sándorfalva után egyre vizesebb lett az út, szaporodtak a tócsák. Szerencsére akkorák nem voltak, hogy lecsapjanak minket az autók. Szegedre beérve látszott, hogy komoly mennyiségű eső esett és jól jártunk, hogy nem fordultak vissza Szegedre hamarabb. Odafigyeléssel és szerencsével meg lehet úszni a biciklizést szárazon rossz időben is.