A 2013. augusztus végi
elhatározásunkat, hogy a következő évben a Balaton-felvidékre térünk vissza,
2014. pünkösdi hétvégéjén teljesítettük. Pénteken indultunk Szegedről iszonyat
melegben, a cél a nagyvázsonyi kemping volt, mert nem akartunk cuccokat cipelve
túrázni.
Nagyvázsonyból lezúztunk Tihanyba
Miután a kempingben
elhelyezkedtünk és ettünk valamit gyorsan, végre nekivághattunk az útnak. Úgy
gondoltuk, hogy egy tihanyi kör simán belefér a nap hátralévő részébe. Vöröstó
és Barnag fele vettük az irányt. Mindkettő egyutcás falucska, jellegzetes német házakkal, valamint Vöröstó határában található a Kálvária-domb. Az út dimbes-dombos tájon vezet egészen a
pécselyi elágazásig, ahol hosszú lejtőn gurultunk le a faluba... Mit gurultunk,
száguldottunk. Szokatlan élmény volt, mert az Alföldön mindig tekerni kell.
Szerencsére nem zavart minket ebben semmi, olyan 40-50 km/h-ig gyorsultunk. A hétvége alatt nagyon kevés járművel
találkoztunk az utakon, leginkább a szokványos turista célpontok környékén
akadtak autók és más biciklisták.
Első pillantás a Balatonra a pécselyi útról |
Aszófő határában álltunk meg a román stílusú templomromnál, amely ideális hely megpihenni. Az odavezető földútról pedig jó kilátás nyílik a Tihanyi-félsziget nyugati oldalára. Innen egyenesen a tihanyi apátsághoz indultunk, még az út menti Halsütő sem állíthatott meg minket... Úgy döntöttünk, hogy visszafele betérünk.
Aszófői templomrom |
A Tihanyi-félsziget háttérben a völgyhíd látható |
A tihanyi apátsághoz macskaköves, meredek úton lehet feljutni, ezért itt inkább toltuk a bicikliket. Élveztük egy kicsit a panorámát, aztán a Belső-tó fele vettük az irányt. Jó móka átvágni a félszigeten, előbb szőlők között vezetett a földút, aztán egy sűrű erdőben meredeken ereszkedtünk le egészen a Balaton partjáig. A vízparton is fák álltak, de azért ki lehetett menni a vízig. Keskeny aszfalt úton tekertünk a sajkódi strandig. Kicsit sajnáltam, hogy ez az elvadult rész ilyen hamar véget ért.
Az apátság és szőlő |
A hegyekre is van kilátás |
A fák a vízbe nyúlnak... |
Vissza is kellett mászni... De előtte hal!
Mielőtt Vászoly fele vettük az
irányt, ettünk sült pontyot és süllőt a terveknek megfelelően. Nagyon
finomak voltak, tökéletesre sütve, ha jól emlékszem, szálka se nagyon volt benne. Elegendő energiánk lett a visszaútra.
Örvényes
következett, ahol sajnos a Malommúzeumról lekéstünk, kicsit későre járt már. Mentünk tovább a szív
alakú sírköveiről nevezetes Balatonudvariba. A falu közepén kezdtük meg a
mászást Vászoly fele. Amilyen gyorsan és könnyen lejutottunk a Balaton szintjére,
olyan hosszú és nehéz volt felmászni. Vászoly után van egy kemény emelkedő, de
ha azon túl vagyunk, akkor lehet gurulni, lendületet szerezni és bevenni a
következő dombocskát. Ez így megy egészen Dörgicséig. Itt Mencshely fele
fordultunk és megint hosszú mászás következett a szőlők között. A kilátás
gyönyörű a Balatonra az útról, nem is baj, ha gyakori pihenők szakítják meg a
felfele tekerést.
Mencshelytől Nagyvázsonyig már kényelmesebb az út. Mire visszaértünk a kempingbe besötétedett, csak a zuhany és az alvás volt hátra. Másnap
a badacsonyi túra következett, de arról majd a következő posztban mesélek.
Szív alakú sírkövek Balatonudvariban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése