Az Alföld nem ér véget az országhatárnál, akár külföldön is
tekerhetünk. Szegedről Szabadka és környéke könnyen elérhető. 2014 május
elsejei hosszú hétvégéjén Palicson jártunk és megtapasztalhattuk, hogy szerb
szomszédaink mennyire komolyan veszik a majálist és milyen finom ételeket
készítenek.
Irány a határ!
2014-ben május 1. csütörtökre esett, ami az idei évvel
ellentétben nagyon jó időpont volt. Eredetileg a Balatonfelvidékre akartunk
menni, de az időjárás nem tűnt jónak a Balaton környéken. Péntek reggel
nekivágtunk a határhoz vezető útnak. Akkor még nem nyitották meg a
Röszke-Horgos közúti határátkelőt, így az Ásotthalom-Bácsszőlős átkelőhöz
kellett eljutnunk. Mórahalom és a bivalyrezervátum is útba esett. A bivalyokat
érdemes megnézni, kilátóhelyről figyelhetjük meg ezeket
az állatokat, valamint láthatunk madarakat is.
Mórahalom közepén a körforgalom mellett van egy presszó, ha
éppen arra járunk, akkor ott szoktunk kávézni. Most is betértünk, mert még
hosszú tekerés állt előttünk és nem tudtuk, hol jutunk legközelebb kávéhoz.
Koffeinnel a szervezetünkben és újult erővel folytattuk utunkat a Kissori úton
a határ fele, ahol gyorsan átengedtek minket.
Fürdőző bivalyok |
Tekerés az ebédért és a szállásért
A határtól elég könnyen el lehet jutni Palicsra. Az autópálya
feletti hidat megmászva elérjük a település szélét. A központba beérve megnőtt
a forgalom, a tó felé vezető úton le is szálltunk a biciklikről, mert nagy lett
a tömeg. Ez nem is volt baj, gyönyörű monarchia korabeli, felújított villák
állnak a tó körül, a legtöbb panzióként üzemel. Persze, nem a biciklis turista
pénztárcájához van szabva az áruk, ezért a szálláskeresés még hátra volt.
Viszont éhesek lettünk, így előbb ebéd után néztünk. A tóparton sétálva
találtunk egy kisvendéglőt, ahol főleg halételeket árultak. Nem is nyúltunk
mellé a Paprika Csárdával, nagyon finom harcsát és sült krumplit ettünk ott.
A tó a Paprika csárda teraszáról |
Tele hassal volt energiánk a szállásra koncentrálni. A
helyieket kérdeztük, próbáltak segíteni, kézzel-lábbal és kicsit angolul
nagyjából értettük egymást. Az első kempingről kiderült, hogy csak autósokat fogadnak,
a második zárva volt. Végül a harmadik, a szabadkai úthoz közeli utcában lett a
nyerő. A kemping mellett mexikói étterem is üzemel, de végül nem ott ettünk
vacsorát.
Biciklizzük körbe a tavat? Inkább legyen majális...
A térképen és a táblákon úgy látszott, hogy körbe lehet
tekerni a tavat, de nem jutottunk messzire a földutakon, így letettünk róla és
inkább körülnéztünk a vásárban. A kínálat érdekesebb volt, mint az itthoni
hasonló rendezvényeken, ahol mindig ugyanolyan cuccokat lehet venni. Sok ember
volt, de nem jelentett gondot a bicikliket tolni. Enni is lehetett, a nyárson
sült bárány nekem nagyon megtetszett, muszáj volt megkóstolni. Jelen (szerbül szarvast jelent) sört ittam
és friss zsemlét ettem hozzá. Talán akkor ettem először bárányt, nekem tetszett az íze.
Délutáni felhők - éjjel nem esett, de hallani lehetett, hogy valahol dörög az ég |
Reggel Palicson
Reggel eléggé fáradtan ébredtünk, mert a szomszédban valahol
nagyon buliztak egész éjjel. Némi kávé és péksütemény segített orvosolni a problémát. Az
egyik utcában találtunk egy jó pékséget, sajnos nem jegyeztem meg, hogy merre
van.
Kimentünk a tópartra, így reggel jobban körül lehetett
nézni, mert üres volt a környék. A monarchia idején Palics kedvelt fürdőhely
volt és szerencsére a szecessziós villákat, a tópart környékét felújították. Ahhoz képest,
hogy előző nap mekkora tömeg volt, szemetet se nagyon lehetett látni
szétszórva.
Magyarkanizsa felé vettük az irányt, de nem a főúton, hanem
kis utakon és falvakon keresztül mentünk. A levegő iszonyat párás lett,
érezhető volt, hogy ebből minimum eső lesz legkésőbb délutánra. A város után
következik a Tisza-híd, amin keresztül Törökkanizsára jutunk és a városkán át
elérjük a határhoz vezető főutat. Hosszú, álmosító egyenes szakaszokon
tekerhetünk, bár a gyülekező felhők miatt mi elég hamar felélénkültünk.
Tiszaszigetnél elkezdett csepegni, de azért az újszentiváni cukrászdában
megálltunk egy sütire. Végül szerencsésen hazaértünk, mielőtt a nyakunkba
szakadt volna az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése