2016. május 25., szerda

Biciklivel Szerbiában

Az Alföld nem ér véget az országhatárnál, akár külföldön is tekerhetünk. Szegedről Szabadka és környéke könnyen elérhető. 2014 május elsejei hosszú hétvégéjén Palicson jártunk és megtapasztalhattuk, hogy szerb szomszédaink mennyire komolyan veszik a majálist és milyen finom ételeket készítenek.


Áprilisban és májusban virágzik a repce
Május kedvenc sárgája - repce



Irány a határ!

2014-ben május 1. csütörtökre esett, ami az idei évvel ellentétben nagyon jó időpont volt. Eredetileg a Balatonfelvidékre akartunk menni, de az időjárás nem tűnt jónak a Balaton környéken. Péntek reggel nekivágtunk a határhoz vezető útnak. Akkor még nem nyitották meg a Röszke-Horgos közúti határátkelőt, így az Ásotthalom-Bácsszőlős átkelőhöz kellett eljutnunk. Mórahalom és a bivalyrezervátum is útba esett. A bivalyokat érdemes megnézni, kilátóhelyről figyelhetjük meg ezeket az állatokat, valamint láthatunk madarakat is.
Mórahalom közepén a körforgalom mellett van egy presszó, ha éppen arra járunk, akkor ott szoktunk kávézni. Most is betértünk, mert még hosszú tekerés állt előttünk és nem tudtuk, hol jutunk legközelebb kávéhoz. Koffeinnel a szervezetünkben és újult erővel folytattuk utunkat a Kissori úton a határ fele, ahol gyorsan átengedtek minket.


Bivalyrezervátum Mórahalmon a bicikliúthoz közel
Fürdőző bivalyok




Tekerés az ebédért és a szállásért

A határtól elég könnyen el lehet jutni Palicsra. Az autópálya feletti hidat megmászva elérjük a település szélét. A központba beérve megnőtt a forgalom, a tó felé vezető úton le is szálltunk a biciklikről, mert nagy lett a tömeg. Ez nem is volt baj, gyönyörű monarchia korabeli, felújított villák állnak a tó körül, a legtöbb panzióként üzemel. Persze, nem a biciklis turista pénztárcájához van szabva az áruk, ezért a szálláskeresés még hátra volt. Viszont éhesek lettünk, így előbb ebéd után néztünk. A tóparton sétálva találtunk egy kisvendéglőt, ahol főleg halételeket árultak. Nem is nyúltunk mellé a Paprika Csárdával, nagyon finom harcsát és sült krumplit ettünk ott.


Kilátás a Paprika csárdától a palicsi tóra
A tó a Paprika csárda teraszáról


Tele hassal volt energiánk a szállásra koncentrálni. A helyieket kérdeztük, próbáltak segíteni, kézzel-lábbal és kicsit angolul nagyjából értettük egymást. Az első kempingről kiderült, hogy csak autósokat fogadnak, a második zárva volt. Végül a harmadik, a szabadkai úthoz közeli utcában lett a nyerő. A kemping mellett mexikói étterem is üzemel, de végül nem ott ettünk vacsorát.




Biciklizzük körbe a tavat? Inkább legyen majális...

A térképen és a táblákon úgy látszott, hogy körbe lehet tekerni a tavat, de nem jutottunk messzire a földutakon, így letettünk róla és inkább körülnéztünk a vásárban. A kínálat érdekesebb volt, mint az itthoni hasonló rendezvényeken, ahol mindig ugyanolyan cuccokat lehet venni. Sok ember volt, de nem jelentett gondot a bicikliket tolni. Enni is lehetett, a nyárson sült bárány nekem nagyon megtetszett, muszáj volt megkóstolni. Jelen (szerbül szarvast jelent) sört ittam és friss zsemlét ettem hozzá. Talán akkor ettem először bárányt, nekem tetszett az íze.


Felhők a palicsi tó felett
Délutáni felhők - éjjel nem esett, de hallani lehetett, hogy valahol dörög az ég

Malac és bárány nyárson a palicsi vásárban
Malacka és kutya... izé, bárány... :-D


Reggel Palicson

Reggel eléggé fáradtan ébredtünk, mert a szomszédban valahol nagyon buliztak egész éjjel. Némi kávé és péksütemény segített orvosolni a problémát. Az egyik utcában találtunk egy jó pékséget, sajnos nem jegyeztem meg, hogy merre van.
Kimentünk a tópartra, így reggel jobban körül lehetett nézni, mert üres volt a környék. A monarchia idején Palics kedvelt fürdőhely volt és szerencsére a szecessziós villákat, a tópart környékét felújították. Ahhoz képest, hogy előző nap mekkora tömeg volt, szemetet se nagyon lehetett látni szétszórva.



Szecessziós villa Palicson
Szép épület, talán egyszer itt alszom...


Emlékkút a palicsi tó partján
Emlékkút: a palicsi építkezések befejezésének alkalmából emelték


Szecessziós zenepavilon enepavilon a palicsi nagy parkban
Zenepavilon



Irány haza!

Magyarkanizsa felé vettük az irányt, de nem a főúton, hanem kis utakon és falvakon keresztül mentünk. A levegő iszonyat párás lett, érezhető volt, hogy ebből minimum eső lesz legkésőbb délutánra. A város után következik a Tisza-híd, amin keresztül Törökkanizsára jutunk és a városkán át elérjük a határhoz vezető főutat. Hosszú, álmosító egyenes szakaszokon tekerhetünk, bár a gyülekező felhők miatt mi elég hamar felélénkültünk. Tiszaszigetnél elkezdett csepegni, de azért az újszentiváni cukrászdában megálltunk egy sütire. Végül szerencsésen hazaértünk, mielőtt a nyakunkba szakadt volna az ég.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Real Time Analytics