Az örök kedvenc Makó-kör

Makóra sokféleképpen el lehet jutni. A legegyszerűbb a töltésen végigtekerni, de aki már unja a földutat vagy eleve utálja, annak nem a legjobb. Indulhatunk Kübekháza vagy Klárafalva felé, és hátul a kiszombori olajos utakon is mehetünk. Esetleg Hódmezővásárhely iránya is játszik... Sajnos, komp már nincs, pedig az se volt rossz kör...
A fotók most fekete-fehérek lesznek, mert szeszélyes hangulatom úgy hozta, hogy csak filmes fényképezőgépet vittem. A telefont is lusta voltam elővenni.

A töltésen

Áprilisi szeles túra

Az idei év első nagy körét Nagyfa-Földeák-Makó körre terveztük. Nagyfa felé egész jó az aszfalt, és alacsony a forgalom. Azért is szeretem ezt a részt, mert nagyon szép. Gyakran lehet madarakat, nyulakat, őzeket látni. A nyulakkal vigyázni kell, van, hogy ijesztően bambák, vagy bátrak...
A batidai úton megyünk tovább Maroslele fele. Lehetne a Rákóczi telep útján tovább menni a régi, komphoz vezető útra... Csak az már akkor se volt jó állapotban, amikor ment a komp, azóta pedig még rosszabb lett.

Buszmegálló

Marosleléig bicikliút megy. A faluban a mellékutcákon kerákpáros nyomot jelöltek ki. Értelme semmi, mert nincs nagy forgalom. A falun kívül folytatódik a bicikliút Makóig. Lehet erre is menni, de mi úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi van Földeák fele.
Az autópálya híd után az út nagyon rossz... Voltam már jobb földúton is. Ezúttal a főút elérése sem hozott könnyebb tekerést, mert délre erős szél támadt. Innentől kezdve szinte végig szembeszelet kaptunk, de hősiesen álltuk. Makón nem mentünk be a belvárosba, a kis utcákon tekertünk. Vissza fogunk menni még, mert nagyon hangulatosak. A híd után úgy döntöttünk, inkább a töltésen megyünk, mert a szenvedés a szembeszélben rövidebb lesz... Másnap nem nagyon ugráltunk. :D

Gyanakvó tehén

Májusi kör

Májusban ismét Makó fele vettük az irányt. Földeákot kihagytuk, Marosleléről egyenesen a városba mentünk. A földeáki zötyögős útből egy évben egyszer pont elég. Óriási örömmel vettük tudomásul, hogy a kedvenc útba eső kocsmánk nyitva van. Itt pótoltuk az elvesztett folyadékot, és mentünk tovább Kübekházára.

Piktor ivó - egyszer ennek a teraszáról néztem Húsvét hétfőn, hogy egy vizes lány kerget két bicikliző srácot...

A kiszombori olajos utakon annyi változás történt, hogy az út széléről a bokrokat kivágták. Nagyon ránőttek már az útra, ezért muszáj volt. Sajnos, ezzel ez a kis szakasz elvesztette a báját. Amikor tavasszal virágzott a kökény, két oldalt fehér volt, ősszel pedig vörös és sárga.

Kiszombori kastély

Kübekházán rászabadultunk a Kübeckener étteremre. Sajnos, még nem volt teraszuk, viszont a zsákmányt el lehetett vinni a parkba megenni. Az étterem továbbra is az egyik legjobb a környéken. A házias sváb ételeket érdemes megkóstolni. A sütiket se kell kihagyni... A krémesük tökéletes.
Szegedre rendesen feltankolva érkeztünk, másnap ezúttal se ugráltunk.