Mártély a hódmezővásárhelyiek kedvelt kiránduló helye, de jóval távolabbról is sokan meglátogatják. Szegedről biciklivel kellemes távolságra van. Májusban meg is céloztuk, főleg azért, mert egy jó halászlére vágytunk.
Mákvirág a bicajút mellett |
Mártélyig még mindig ráááz...
Az algyői hídig nagyon kényelmesen lehet tekerni, sima az aszfalt. Úgy tűnik, ebből nem spórolták ki az anyagot. A híd után jönnek a vicces részek. A közvetlenül a híd után jövő szakasz most jobb volt, mint szokott, de azért nem érdemes elfelejteni fékezni a hídról lefelé... Kisebbek a kátyúk, de nem jó belemenni nagy sebességgel Amikor visszatér a bicikliút a 47-es mellé, utána jön a nagyon rázós, és lassan elenyésző aszfaltcsík... Pár év, és a természet végleg visszahódítja. Marad a töltés. Ha ez a szakasz rendben lenne, akkor tök jól lehetne biciklivel Szeged és Vásárhely között közlekedni, mert a többi rész nagyjából rendben van.
A városokon átvergődés sose volt a kedvencünk. Vásárhelyen az Ady Endre út helyett a vele párhuzamos Móricz Zsigmond utca jobb választás. Vannak érdekes megoldások is. A Lázár utcán ahelyett, hogy irányhelyesen felfestették volna két oldalra a sárga csíkot, az egyik oldalon van kétirányú bicikliút. Jól összezavarja az egyszeri átutazókat. Főleg, hogy szinte rögtön el kell kanyarodni balra, ha Mártély a cél.
Mártély felé is vegyes az aszfalt állapota. A faluban szívesebben mennék az úttesten, mert elég keskeny, és rossz az út.
Szép a belváros |
Egyszer biztos szép lesz, ha kész a tram train |
Mártélyon még mindig jó a halászlé
A bicajtúra fő célja a Hullámtér Vendéglő meglátogatása volt, mert pár évvel ezelőtt ettünk ott egy jó halászlevet. Ideje volt újra megnézni. Az elviteles, rendelésre érkező ételből nagyon elegem volt, a Hullámtér pedig az elsők között nyitott májusban. A forgalomból ítélve más is örült, hogy nyugodtan le lehet ülni, és udvarias pincérek szolgálják ki. A halászlé nagyon finom volt, a süllő barnamártással zseniális.
Ebéd után a holtág partján kiskacsákat lestünk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a kacsamama tanítja a fiókákat arra, hogy az ember ételt jelent... Változik és alkalmazkodik a természet. Az elindulás nehézkes volt, a rázós szakaszból már előre elegem lett. Azt hiszem, legközelebb inkább a töltésen megyünk.
Tollászkodás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése