2018. július 4., szerda

Homokháti Sokadalom

Hétvégén rendezték meg Mórahalmon a Homokháti Sokadalmat. Mindhárom napon kinn voltam fényképezni, de szombaton biciklivel mentem, annyira nincs messze Szegedtől, hogy ne férjen bele egyszer a bicajozás. A röszkei útvonalon mentem oda-vissza, nem volt kedvem a domaszéki autópálya felüljárón menni az autók között. 


Röszke és a Bivalyrezervátum

Szentmihály után útépítésbe futottam, vagyis tekertem. A járműveket az 5-ös útra terelték, de nekem megkegyelmeztek, amikor kérdeztem, hogy jutok el Röszkére... Biciklivel együtt sem vagyok 100 kiló, nem sok kárt tudok tenni a friss aszfaltban.

Friss, sima aszfalt, és utánam nem jött semmi más jármű
 Mórahalomra 4 előtt kellett odaérnem, de direkt úgy indultam el, hogy a Bivalyrezervátumnál megállok fotózni. Onnan kicsit hamarabb indultam el a nagy szél miatt, gondoltam, hogy az az 5 km lehet akár fél óra is... Akkora szél volt, hogy a homokot is vitte, olykor kifejezetten kellemetlen légáramlatba kerültem.

Kócsag leszállás előtt


Mórahalom

A Sokadalom egyik eseménye a Dél-Alföldi Rétesfesztivál. Nekem a kistelekiek túrós-pörcös és spárgás rétese jött be a legjobban. Ami hiányzott az egy jó street foodos, mert édességgel nem lehet jól lakni. Valószínűleg ezért is voltam oda legjobban a két sós rétesért... Persze, a többit is nagyon szeretem, ha Mórahalomra bicajozunk, akkor a Rétesház elég csábító hely szokott lenni. Nagy adag kajára főleg majdnem 30 km bicaj és néptáncos felvonuláson futkosás után volt szükségem. Mindig próbáltam a legjobb pozíciót megkeresni a fotózáshoz, ezt pedig néhány száz méter futással tudtam megtenni, persze fényképezőgépekkel és hátizsákkal. 

Felvonulás - nekem a lengyelek voltak a kedvenceim
A Sokadalmon megtaláltam a nekem való turmixgépet... Egy bicajra lehetett felülni, ami egy turmixot hajtott. Én epres-banános smoothie-t hajtottam magamnak. Sajnos, rólam nem készült fotó.

Turmixgép

Visszafele már sötét volt, így nem fotóztam, meg fáradt is lettem volna ahhoz, hogy eltaláljam a helyes beállításokat. Ezért inkább néhány képet mutatok a Nemzetközi Néptáncfesztiválról. 






2018. június 17., vasárnap

Bicajozás a Homokhátságon

Rég nem írtam erre a blogra, de úgy döntöttem, újra előveszem. Tavaly kevesebbet bicikliztünk a túrázás mellett, és többet foglalkoztam túrabloggal, valamint a fotózással. Áprilisban elkezdtem Mórahalmon dolgozni, így sikerült újra felfedezni a Homokhátságot, amiben sokat segít, hogy az 55-ös út mellett van bicikliút, egészen Bajáig el lehet tekerni rajta Szegedről, egy autópálya felüljárónyi megszakítással...

Röszkén
Röszke és a Bivalyrezervátum között

Bivalyok és Mórahalom

A bivalyrezervátum továbbra is megunhatatlan. Rengeteg a vízimadár, ha pedig szerencsénk van, akkor a bivalyok is a kilátó közelében bóklásznak. Múlt pénteken délelőtt jártunk arra. Onnan Mórahalom kb. 5 km, ott úgy döntöttünk megérdemlünk egy-egy sört, meg egy kávét a Négyes Vendéglőben. 

Legelésző bivalyok

Kávézombi egy söréből kettő lett, de addigra meg már 10 perc volt hátra az ebéd menü elkészültéig, így meg is ebédeltünk. A pincérek a Négyesben régi vágásúak, azelőtt kitalálják, mit szeretne az ember, hogy kigondolná. Kávézombi nem is gondolt második sörre, amíg meg nem kérdezte a pincér, hogy kér-e. Szeretek ott enni, háziasan főznek, az adagok tisztességes méretűek, és a levesek nagyon jók. 

Tigriske szervíroz

Tovább az 55-ösön, aztán Öttömös

Mivel az idővel kicsit megcsúsztunk, így nem mentünk be Ásotthalomra, hanem egyenesen Öttömös felé vettük az irányt. A bicikliutat jól megcsinálták, gyorsan lehet haladni. Aztán elértük az elágazást... Az az út viszont rémes volt. Legközelebb fordítva csináljuk ezt a kört, mert a másik sáv jobb állapotúnak tűnt. Öttömös pici falu, leginkább a júniusi Spárga Fesztiválról ismerik. Ezen a környéken spárgát termelnek, amit Ausztriába, Németországba visznek ki. 


Öttömösön 70 éve működik önkéntes tűzoltó egyesület

Ruzsáról vissza az 55-ösre

Öttömös után erdős rész következett, kellemes is lett volna, ha az út állapota jobb. Ruzsa felé változatos a táj, vannak erdők, szántóföldek, mezők. Egy útszéli keresztnél álltunk meg fotózni. Az ilyen kereszteket családok, közösségek állították, fogadalomból, hálából vagy valamilyen tragédia emlékére. A kereszteket kis kert övezi, amit kerítéssel választottak el, ez emlékezteti az embert arra, hogy szent helyen áll. A férfiak régen megemelték a kalapjukat a kereszt előtt, a nők keresztet vetettek.

Útszéli kereszt Ruzsa határában

Zákányszékre nem mentünk be, egyenesen az autópálya hídjához mentünk, eléggé elfáradtunk, ez volt idén az első nagyobb túra. A híd nem a környékbeli bicajosok kedvence, mert a bicikliutat kispórolták, így az út szélén kell tekerni, meg a közepén, mert az egyenesen haladó sávban érdemes maradni. A reptértől a helyzet annyit változott, hogy még keskenyebb bicikliúton lehet menni, és nagyobb fűcsomók vannak. Ez és a híd lehet, hogy sokakat rettent el attól, hogy felfedezzék, mi van 55-ös út mellett fekvő településeken.

Viharos Mórahalom

Tegnap délután kissé borongós időben vágtunk neki a Röszkére vezető útnak. Dél felé elég határozottan beborult, Szentmihályon már hallottuk a dörgést, de úgy láttuk, hogy a vihar párhuzamosan halad velünk. Ekkor elvetettük azt az ötletet, hogy Ásotthalom felé megyünk, akkor legyen inkább Zákányszék-Zsombó. A bivalyrezervátumnál nem sokat időztünk, egyre határozottabban láttuk, hogy áll ránk a vihar. Mórahalmon akartuk eldönteni merre... A Rétesháznál megálltunk enni, és radart nézni. (A rétes nagyon finom még mindig.) A radar nem mutatott sok biztatót, és a szél se tetszett, így ismét a Négyesben kötöttünk ki. Jól döntöttünk, mert a sör felénél se tartottam, amikor leszakadt az ég. A víz elárasztotta az utcát, a biciklik is vízben álltak. Szerencsére, mire indulhattunk, elfolyt a víz, így nem mezítláb kellett visszaszerezni a bicajokat. Egy bácsi a vendéglőben azt mondta, '84 óta nem látott ilyen vizet. 
Visszafele a bivalyrezervátum kilátójában néztük meg a naplementét, így sötétben tekertünk vissza Szegedre. Legközelebb tényleg bevesszük Zsombót... Vagy Ásotthalmot. Amerre épp nincs vihar. 

Vizibicikli


Sok dolga volt a tűzoltóknak
Naplemente
Erre mentünk, 104 km volt

2017. május 12., péntek

Madarászás Mórahalmon

Az utóbbi időszak időjárása nem volt éppen biciklis barát, aztán túrázni mentünk, így most a Húsvét hétfői bicajozásról tudok mesélni. Szegedtől a mórahalmi Nagyszéksós-tó 20 km-re fekszik, a területén található a bivalyrezervátum, valamint igazi madárparadicsom.

Nepomuki Szent János szobra Szentmihály után


Szegedről a tóig

A szentmihályi bicikliutat nemrég felújították, így jóval kényelmesebben és gyorsabban lehet haladni. Szentmihály és Röszke között az úton haladhatunk, de nincs nagy forgalom. A Matyi-ér hídját Nepomuki Szent János szobra őrzi. Szent János a 14. század élt, vértanú halált halt, a Moldvába fojtották. A  halászok, hajósok, vízimolnárok, hídon, kompon átkelők védőszentje elsősorban, de egyes helyeken a bányászok, sóbányászok, fuldoklók védőszentjeként is tisztelik. A Matyi-érre a 18. században építettek hidat téglából, akkor kerülhetett oda a szobor. Az 1879-es árvíz alatt a szobrot elszállították, mivel a töltést két helyen átvágták, hogy a víz gyorsabban elfolyjon a földeken keresztül. A II. világháború nem kímélte a szobrot, megsérült a feje. 1955-ben állították helyre. 2011-ben felújították.


Repce Röszke után

 Röszke 3 km hosszú, szinte végtelennek tűnik, utána az autópálya felett átívelő  híd következik. A híd után ismét bicikliúton tekerhetünk és elérjük Nagyszéksós-tót.

Első őzem a fényképezőgéppel


Nagysszéksós-tó, bivalyok, madarak

A tavat 2008 és 2010 között rehabilitálták EU-s pályázat segítségével. Azelőtt nádas nőtt ezen a területen, nem volt szabad vízfelület. A bivalyokat 2008-ban telepítették a tó mellé, hogy segítsenek a nádast eltüntetni. A szikes tavak sótartalma magas, emiatt a színük fehér volt. A mezőgazdaság fejlődésével a természetes vizes élőhelyek eltűntek. Az 1950-es évektől a Nagyszéksósi főcsatorna megépülésével a tó sótartalma csökkeni kezdett, ami a szervesanyag tartalom növekedéséhez vezetett, ez pedig a nádnak, gyékénynek kedvezett. Most már a tavat birtokba vették a különböző madarak, a bivaly gulya is kitűnően érzi magát a területen. Érdemes itt megállni és körülnézni.

Dankasirály


Van itt: gólyatöcs, szürkegém, dankasirály... És a többi sem strucc

Szürkegém

Búbos vöcsök és ebédje
A bivalyok

Nagyszéksós-tóról irány Szeged

Megint körben gondolkoztunk, viszont a szél miatt nem volt nagy kedv Mórahalom után továbbmenni Zákányszék fele. A központban még mindig megvan a kocsma, ott ittunk kávét és úgy döntöttünk Domaszék fele megyünk, mert az eddig mindig kiesett az útvonalból. Kiderült, hogy nem véletlenül... Az autópálya híd után egy jó darabig nincs bicikliút és a forgalom sűrű, oda kell figyelni. Ez még kezelhető. Viszont a reptértől a Kálvária sugárúton a körútig vezető szakaszt gyalog sem ajánlanám senkinek, nemhogy két keréken. Ritkán mondom egy útra, hogy járhatatlan, de ez az. Az algyői híd utáni rázós szakasz ehhez képest autópálya. Szerencsére elég sok  útvonal között lehet választani a környéken és nem muszáj arra menni. Nem is találkoztunk ezen a szakaszon senkivel. 


2017. április 12., szerda

Ártéri bóklászás az atkai holtágnál

Az atkai holtághoz vezető útvonalakról már írtam. Most a bizonytalan időjárás és a szél miatt Atka felé vettük az irányt, nem akartunk nagyot menni. Az olajos utakon mentünk ki, aztán a bicikliúton folytattuk a tekerést. Ha minden igaz, akkor nyárra elkészülhet a bicikliút hiányzó szakasza és akinek arra kényelmesebb és rövidebb arra, járhat a 47-es út mellett.

Hármas vagy négyes ikrek

Virágzó orgonabokrok a vasúti töltésen

Itt jöhet vonat...
Az Algyői vasúti Tisza-híd rövid története

A híd története szerintem érdekes, remélem, senki nem fog elaludni tőle. Az első vasúti  híd az Alföld-Fiumei vasút részeként épült. Az építkezést 1870-ben fejezték be. A szerkezete az ártérben fából készült. Az akkori időszak legnagyobb támaszközű, acélszerkezetű mederhídjai közé tartozott. 1884-ben lett a MÁV tulajdona. A 19. század végére az ártéri faszerkezet állapota leromlott és úgy döntöttek, átépítik a hidat és 25 méterrel arrébb helyezik. A régi, Tisza felett lévő acél szerkezetet az új hídfőkre tolták. Az ártéri szakaszt most már acélból készítették el. 1902-ben adták át a régi-új vasúti hidat. További érdekesség, hogy a keleti részét felnyithatóra tervezték, hogy magas vízállásnál is lehessen hajóval közlekedni a folyón.


A vasúti pálya és a híd

1935-től a közúti közlekedést is a hídon bonyolították, ezért fával burkolták le a sínek közti részt. A II. világháború alatt 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották, az acélszerkezet a Tiszába roskadt. 1946-ban kiemelték a roncsokat, a tönkrement elemeket kicserélték és ismét megindult a közlekedés. Az '50-es években elvégzett vizsgálatok szerint a híd acélszerkezetének szakítószilárdsága nem volt megfelelő, ezért úgy döntöttek, lecserélik a mederhidat. Az újat 1960-ban vehette birtokba a vasúti és a közúti forgalom. A közúti forgalom számára 1974-ben adták át a jelenlegi algyői hidat.

Továbbra is jó az út errefele


A töltés és a holtág

A töltésről a tavaszi Alföldre és az ártérre jó kilátás nyílik, nem is nagyon siettünk. A gólyafészekre nagyon kíváncsi voltam, hogy van-e már lakója, de még nincs. Remélem, nyáron sikerül fiókákat fotózni. A töltésről néhány őzet vettünk észre, átugráltak az úton és eltűntek az ártérben. Atkával nagyjából szemben lementünk a töltésről egy olyan helyen, ahol közel volt a víz. Azt hiszem, gémeket és valami réceféléket láttunk. Persze, tartották a távolságot.

Azt tudom, hogy nem strucc... Aki tudja, milyen madár, írja meg kommentben. :)

Hangulatos hely

Erre a képre nem jutott madár 

Végül átmentünk a holtághoz, ahol elheverésztünk egy darabig a napsütésben. Visszafele kicsit gyorsabban haladtunk, mert végre nem szembe fújt a szél. A cukrászdánál megint muszáj volt megállni... Legközelebb más útvonalat kell választani, mert felfalom a cukrászdát.


A távolban a töltés és az ártéri fák

Biztos jókat lehet itt horgászni
Innen is elhúztak a madarak


Tigriske őrzi a tortát

2017. április 4., kedd

Mártélyi kör

A hétvégén végre igazán meleg és napos idő volt, így szombat délután eltekertünk Mártélyra. Mártély Szegedtől 35 km-re fekszik, a Tisza egyik holtága mellett, ahol nyáron lehet strandolni és a Tisza árterében tanösvényt alakítottak ki. Mártélytól 4 km-re Körtvélyesen skanzen várja a látogatókat. Most csak egy villámlátogatást tettünk, de egy egész napot el lehet tölteni Mártélyon és környékén.

Lejtő a töltésről - Juhééé!

Ébredezik az ártér

Algyő felé

Szegedről Tápé felé vettük az irányt, mert a 47-es útnál még nem fejezték be a bicikliutat. Ezúttal  a töltést keresztezve keveredtünk ki az olajos utakra és nem a tápéi Rév utcán tekertünk.  Láttunk néhány fácánt és őzet, de nem álltunk meg fotózni, úgyis eltűnnek, amint előkerül a fényképezőgép... A hídra feltekerni nehézkesen  ment, de lefele jól gurult a bicikli. Remélem, hamar sikerül formába lendülni. Kimentünk a 47-esig, aztán a bicikliúton tekertünk az algyői hídig.a Itt félősebbek a járdán is tolhatják a biciklit, de nem szokott gond lenni az autókkal, szerencsére elég széles az út, mindenki elfér.

Zöldül végre a táj

Hódmezővásárhely és az elkerülő út építése

A hídról legurulva némi zötyögés következik, de aztán jó lesz az aszfalt, egészen a 47-es mellett futó régi bicikliútig. Ez szerencsére csak 2 km-en keresztül ráz, utána egy viszonylag sima szakasz következik. Jelenleg a Hódmezővásárhely elkerülő  út építése folyik, így az elhagyott benzinkút után elfogy a kerékpárút és a 47-es külső sávjában tekerhetünk tovább, amelyet elválasztottak az autóktól beton vagy fém korláttal. Nem néztem meg közelebbről, a lényeg, hogy van fizikai elválasztás. Ez így nagyon jó megoldás, el lehet jutni Algyőről Vásárhelyre biciklivel a szokásos útvonalon, nem kell a fél környéket megkerülni.

A zötyögős út

Végre van fácánom! A háttért nem a fényképezőgép mossa ilyen szépen, hanem ilyen párás volt a levegő

Hódmezővaásárhelytől Mártélyig

Hódmezővásárhelyen az Ady Endre utcával párhuzamos Móricz Zsigmond utcán szoktunk menni, mert arra kényelmesebb, jobb az út. Most csak átrobogtunk a városkán, ezért nem készült fotó. A Mártélyra vezető bicikliút az építkezés miatt le van zárva, biciklivel az autó úton lehet közlekedni. Mivel egy sávon lehet haladni, ezért jelzőlámpa irányítja a forgalmat. Ha a zöld végére érünk oda bicajjal, érdemes kicsit gyorsabban tekerni. A kis fahíd előtt nem sokkal lehet  visszamenni a bicikliútra.
Mártélyon kellemes meglepetés volt, hogy a faluban rendbe tették az utat, régen nagyon rázós és keskeny volt. Az üdülőtelepen már most beindult az élet. Van büfé, kinyitottak az éttermek. Legközelebb több időt szánunk Mártélyra és beülünk valahova enni. Mártélyon a strandolás mellett lehet csónakázni, horgászni, a tanösvényen sétálni.

Mártélyi idill

A bicikli is pihen

A töltésen vissza

Visszafele a töltésen mentünk, mert jónak tűnt az út. Valóban nem volt vészes és láthattunk fácánokat, nyulakat, gólyákat és valamilyen ragadozómadarat. Mártélytól 4 km-re a körtvélyesi skanzennél szürkemarhákat tartanak, megálltunk megnézni őket. Az algyői híd előtt néhány km-nyi aszfalt van. A vasúti átjárónál figyeljük a lámpára, mert Szeged és Hódmezővásárhely között járnak vonatok.

A töltés

Családi idill
A híd után nem bírtam ki, muszáj volt beugrani a cukrászdába. Az epres mascarpone torta nagyon finom volt, elég energiát adott a további tekeréshez. Lassan lement a nap, már sötétben értünk be Szegedre az algyői olajos utakon. a


A jól megérdemelt torta és Tigriske

Real Time Analytics