Bicajtúra a Tisza mellett

Ismét elhagytuk Szeged környékét. Úgy gondoltuk, hogy ideje jobban megnézni Csongrádot és a környező településeket. Kicsit csaltunk, mert a Szeged-Hódmezővásárhely szakaszt nagyon meguntuk az évek során. Főleg a zötyögést a híd utáni szakaszon... Inkább elmentünk tram trainnel Vásárhelyig. Így bőven volt idő megállni Szentesen, és nem sültünk meg.

Szentesi kultúra

Hódmezővásárhely és Szentes között néhány szakaszon van bicikliút, de minek. A mártélyi szakaszhoz évek óta nem nyúltak, egyre keskenyebb lesz, sok helyen felnyomták a fák gyökerei. A Mártély utáni töltést is feltörték már a növények, és utána Mindszentig se jobb a helyzet. Utána már elfogy a bicikliút és legálisan lehet az úton haladni. Szegváron érdemes figyelmen kívül hagyni a település bicikliútját, mert messziről is látszik, hogy kritikán aluli a minősége és a kialakítása. Hosszútávú túrázók inkább kerüljék el. 

Ennyit a negatívumokról. A táj és a falvak rendezettek, szépek, a legtöbb helyen van árnyék, így kicsit később kozmál oda a túrázó nyáron. Szentesen a központban álltunk meg, mert meg akartuk nézni a Szentesi Fotókör 50 éves kiállítását, és valamit enni is kellett.
A Szentesi Fotókör mindig színvonalas kiállításokat hoz össze. Ezúttal az 50 éves fennállásának alkalmából egy csoportos fotókiállítással készültek, amelyen részt vettek olyan fotóklubok, amelyekkel a szentesiek az évek során kapcsolatot alakítottak ki. A minimalista fotográfiától kezdve az aktfotókig minden műfajból adtak egy kis ízelítőt.

Fridrich fényirda

 
A Fridrich fényirdát is meg akartuk nézni, szerencsére épp egy csoport bejelentkezett és bemehettünk velük. Sajnos, csak múzeumként működik, nem mint fotóstúdió. Működő napfénystúdióért 19. századi gépekkel és technológiával Székelyudvarhelyig kell menni.
Ebédre smash burgert ettünk a Pano Sport Pubban. Jó hely, érdemes itt enni, ha épp úgy jön ki a túra.

Csongrád

Szentes és Csongrád között a töltésen már elég meleg volt. Örültünk, hogy sikerült elérni a kempinget délután 2 körül. Gyorsan mentünk is a vízbe lehűlni. Kis úszkálás után enni is kellett, de péntek délután nem volt nyitva a lángosos. Inkább biciklire ültünk és megpróbáltunk megkeresni egy pizzázót, ami nem lett meg. Végül bánta a fene, a Bárka étterem harcsapaprikása túróscsuszával és pörccel tökéletes volt. Egyetlen hibája az étteremnek, hogy helyi borokat nem szolgálnak fel. 

Harcsapaprikás túróscsuszával

Átmentünk az étteremből a Csongrádi borházba. Ott három helyiborásztól lehet borokat kóstolni. Ezek a borok körberöhögik a szegedi borfesztivál egyen borait. Van egyedi ízük, ami jellemző a szőlőfajtára és emelett borászatonként is eltérő finomságok jöttek elő. Nem is drágák, hétvégén 300 Ft/dl-ért mérik. A végigkóstolásnak csak az alkoholtűrés szab határt. Érdekes tény, hogy Csongrád vörösboros vidék, és igazából itt sikerült a legjobb vörösborokat inni eddig. 

Csongrádi Borház

Tiszazug aztán vissza Lakitelken át

Ismét megbizonyosodhattunk, hogy az Alföld nem lapos és a települések szeretnek dombocskákra épülni. Csongrádról a pontonhídon távoztunk. Utána folyamatosan emelkedtünk Csépáig, ami néhol egy dombságon fekvő falu képét öltötte. Szép kis falu, békés, szombat lévén a falusiak a kisboltnál verődtek össze. Kávét csak a park melletti boltban lehetett kapni, mert reggel 8 körül nem volt nyitva egy kocsma se. Később a falut nézegetve kiderült, hogy van egy tök jó önkormányzati szálláshely olcsón és sok szobával, ami családoknak, baráti társaságoknak tökéletes hely lehet.

Csongrádi pontonhíd

Rázós, de legalább forgalom alig és az se mer gyorsan menni

Csépa romos temploma

Csépai templom

Csépáról Tiszasas felé már lejtett az út, nagyon emlékeztetett néhol a sárospataki túrára. Tiszaug után kicsit nehezen találtuk meg a hídra felvezető utat. A 44-es út keresztezése nem volt vészes, gyorsan átjutottunk a túloldalra és fel a hídra. Szerencsére készült egy bicikliút az autóút mellé, amikor a hidat építették. A bicikliutat átvezették a túloldalra egy aszfaltos útra, ami bevezet Lakitelekre. Az átvezetés nyomógombos lámpával rendelkezik, így csúcsforgalomban sem kell sokat várni és biztonságosabb.

Tisza a 44-es hídjáról

Jó az út Lakitelekig

Lakiteleken szerettünk volna fagyizni és kávézni. Egy tábla jött szembe, hogy jobbra van valahol az Anna Presszó és Cukrászda, amit meg is találtunk. Csavart fagyit kaptunk, kávét és még sör is volt. Valamint kellemes hűvös, így amikor indultunk, eléggé rosszul esett a meleg. A következő megállónk a híres Tőserdő volt. Itt egy kicsit sétáltunk és ettünk egy retró hamburgert. Vissza fogunk jönni ide, szép a holtág és jóval nagyobb, mint a mártélyi. 

Tőserdő

Lakitelek után Tiszaalpárig nem volt probléma, de aztán a meleg egyre elviselhetetlenebb lett. Bokros előtt kétszer is meg kellett állni kicsit pihenni, Csongrádon az első cukrászdánál megálltunk hideg vízért. Onnan gyors átöltözés után a strandra mentünk hűlni, utána lángos és végül a borházban folytattuk a csongrádi borok kóstolását. Arról viszont nem szólt a recepciós, hogy vasárnap valami seggfej DJ hajnali fél kettőkor zenél, és a kempingben is részeg idióták lesznek. A DJ-ket sose tartottam sokra, remélem, ez azon "szakmák" között lesz, amit a mesterséges intelligencia eltüntet.  (Nem érdekel, ha ezzel megsértem valaki érzéseit, szívesen odamegyek az ablaka alá egész éjjel duettezni jó hangú partneremmel, Kávézombival.) A közönség pedig nem fogja érteni, miért kell fiatal felnőttként hallókészülék után járni. Cserébe hajnali 5 körül már zajongtunk, hogy a meleg előtt visszaérjünk Szegedre. 

Csongrádról vissza Hódmezővásárhelyre

Csongrádról hamar átértünk Szentesre. Az első szembejövő benzinkútnál ittunk egy kávét. Utána megpróbáltunk belehúzni, hogy lehetőleg 10 előtt már Vásárhelyen legyünk, ami sikerült is. Épp időben, mert kezdett forrósodni a levegő. Felszálltunk a tram trainre, aztán már csak hazafelé kellett kicsit főlni. 

Vörösbor

Bajai biciklizés

 Tavaly átmentünk Bajára biciklizni. Nem saját lábon jöttek a biciklik, hanem autós csomagtartón. A Szeged-Baja bicikliútból elég volt a Szeged-Mélykút szakasz, amikor Kalocsára mentünk. Nincs sok árnyék, így nyáron nem kellemes közlekedni rajta.

Kemping és étterem

Baján van egy kemping a Petőfi-szigeten, ott vertünk sátrat. Érkezés után kaja után kellett nézni, mert már dél körül járt az idő. Kaptam egy tippet, hogy a Vizafogó étterembe érdemes menni, így oda mentünk bajai halászlét enni. A terasz a háromszög alakú Petőfi-sziget egyik csücskében van, így a kilátás is érdekes volt a sárkányhajó versenyre.
A bajai és szegedi halászlének is vannak elkötelezett hívei, általában földrajzi felosztásban... Az én véleményem az első falat után megváltozott, a bajai jobban tetszik. A szegedivel ellentétben a levest átszűrik, így tisztább levet kapnak, a halat nem főzték szét. A halszeleteket külön találták. Rendes adagokat adtak, így kissé nehéz volt elindulni. Délután csak körülnéztünk a belvárosban és a következő napi útvonalat találtuk ki. Baja belvárosa csendes, kisebb a nyüzsgés, mint Szegeden.

Halászlé

 

Első kör

Másnap a töltésen Szeremle felé indultunk. Eléggé eldugott falu, alig találkoztunk autókkal. Onnan mentünk tovább Dunafalva felé. Gondoltuk, hogy csak lesz valahol kocsma, büfé, de csalódnunk kellett. Aki erre készül biciklizni, ne számoljon azzal, hogy talál bármit is. Dunafalva és Nagybaracska között szép, erdős út van, talán ez volt a legszebb szakasza a túrának. Nagybaracskán találtunk kocsmát, így a szükséges sörhöz és kávéhoz is hozzájutottunk. Innentől kezdve az 51-es úton kellett haladni, amitől kicsit tartottunk, de nem volt nagy forgalom szerencsére.

Bajai templom

Kikötő

Baja

Szekszárd

A második napon Szekszárdra szerettünk volna eljutni. Bátaszékre átmentünk vonattal. A bajai híd és Pörböly közötti szakaszát az 55-ös útnak nem láttuk egészségesnek, keskeny, egyenesen halad és nagy a forgalom. Bátaszéken a vonatról leszállva kávéval kezdtünk, utána elindultunk Mórágyra. Kis zsákfalu, szép az út. Odafele mászni kellett, de visszafelé jót gurultunk. Onnan Mőcsény felé folytattuk az utunkat. a Rozsdás serpenyőnél megálltunk, mert érdekes volt a neve. Egy mélyedésről van szó, valószínűleg ezért kapta ezt a nevet. A rozsda jó kérdés, amikor arra jártunk zöld volt.

Kereszteződés

 
Mőcsény előtt Szálka felé kanyarodtunk. A falu mellett van egy szép tó, utána egy meredek emelkedő a Mausz-kápolnáig. Onnan szép a kilátás, és gyorsan le lehet jutni az 56-os útra. Felfelé inkább toltam volna a biciklit...

Kilátás

Mausz-kápolna

 
Akárhogy nézegettük, muszáj volt egy darabon az 56-os úton menni. A városon belül már azt kerestük, hol lehetne valamit enni. Végül egy lángosozót találtunk. Utána mentünk tovább a belváros felé. Először úgy tűnt, nincs ott semmi, teljesen döglött. Szerettünk volna bort kóstolni, ha már Szekszárdon vagyunk. Végül egy turistacsapdának tűnő helyet találtunk, de végül kellemes csalódás volt. Hozzáértő pultostól kaptuk a borkóstolót. Persze, nem annyit, hogy visszafelé gond legyen.

Szekszárdi utca

Bátaszékre nem ugyanarra mentünk, nem lett volna kedvem visszamászni a Maus-kápolnához. Őcsény fele mentünk sík vidéken. Várdombnál kereszteztük az 56-os utat, de inkább visszamásztunk a dombokra és Alsónánán át visszamentünk ugyanarra az útra, amin elindultunk. A vonatig még volt idő, addig megittunk egy sört a reggel talált kocsmában Bátaszéken. 

Bringatúra Kukutyinba

Ritkán próbálunk meg társaságban biciklizni. Most a Kétfarkú Kutyapárt és Kerékpáros Klub eseményén próbálkoztunk illedelmesen és lassan menni, de végül Szőregen rájöttünk, hogy nem fog menni és mentünk a saját tempónkban.

Ferencszállás és Maros-part

Ferencszálláson őrzik a kukutyini hagyományokat. A központban van kiállítva ladik, két zabszedő figurával. A kukutyini zabhegyezés itt nem a hiábaváló munkát jelöli, hanem azt, hogy a Maros áradása után a termést próbálták menteni, és mindent használtak, ami lebegett a vízen, akár ajtót is. Ez a motívum megjelenik a falu címerében is. 

A szomorú tény Ferencszállásról, hogy a hagyományos, falusi kocsma bezárt, csak egy étterem van, ami 11-kor nyit. Így inkább a vegyesboltot céloztuk meg, ahol hűtött sört lehet venni, ezzel mentünk ki a Maros parti piknikhelyre. Akkor még nem tudtuk, hogy osztanak ingyen sört is, de így több sörünk volt.

A csapat befutott, és elkezdődött a kultúrprogram. Volt egy előadás Kukutyinról, beszélgetés a bicikliutak állapotáról. Végül névjavaslatokat vártak a bicikliút Deszk utáni szakaszára. Most annyi könnyítés van, hogy a túra előtt lefestették a nagy puklikat. A bicikliút neve Deszki popóporlasztó lett, elvileg kap táblát is. 

Hazafelé természetesen szembeszelet kaptunk, de így is sikerült egy óra alatt beérni Szegedre. A Deszki Popó Porlasztó legalább így elnevezve viccesebb volt. Na, jó nem, ugyanolyan rémes. 

Biciklitúra Ópusztaszerre

Rég nem írtam erre a blogra, mert nem is nagyon mentem biciklizni. Ha meg igen, írni nem volt kedvem. Most mégis úgy döntöttem, hogy nem árt naplózni a biciklizést, ha már újra nekiállok. A túrázásnak elég részletes leírásai vannak, a biciklizés is elfér mellette. Külön öröm, hogy a blog admin felülete nem változott, legalább ezt nem kell újratanulni. Lehet, még a tavalyi Baja-Szekszárd is sorra kerül egyszer. Mindenesetre lássuk az idei első termést. 

Új bringa gyorsabb bringa... vagy az edzés teszi?

Tavaly év végén már látszott, hogy a régi Pegasus trekking biciklire egy vagyont kellene költeni. A váltó 10 év után nem akart működni, a javítási kísérletek kudarcba fulladtak. Csere lett volna a megoldás, de kiderült, hogy egy jó állapotú használt bicikli akár olcsóbb is lehet... Következett a kutatás... Először csak Szegeden, aztán kiterjesztettük a kört egészen Csongrádig. Sikerült egy Gudereit C75-öst kifogni, amit kb. 10 évvel ezelőtt gyárthattak és szerelőnek egy darabig nem kell hozzányúlnia... Azonnal működött a "kémia". Ópusztaszerig csak úgy repült a bicikli, bár ebbe lehet, hogy a rendszeres edzés is számított. Valamint a hátszél. A sima aszfalt is segített. Sándorfalváig nemrég készült el a bicikliút, ennek megfelelően az út rendben van. A falun belül nem a legjobb, aztán Ópusztaszer határáig megint lehet hasítani. 

Megvannak-e még a régi kocsmák?

Az utóbbi években sok hely bezárt, de szerencsére az Ópusztaszer körforgalmánál lévő kocsma még megvan. Kíváncsi vagyok, hogy a többi jellegzetes tájékozódási pontunkat megtaláljuk-e idén is, vagy másikat kell keresni. A hideg sör ezúttal is elegendő energiát adott ahhoz, hogy folytatódjon a túra, de nem egyenesen vissza, hanem Kistelek felé. Onnan Balástya és vissza a dóci elágazásba. 

Rázós utak

Ópusztaszer és Balástya között kifejezetten csalódás volt biciklizni. Púpos, rázós aszfalt, haladni nem lehet, lassan a fű is benövi. Balástyán ráadásul idétlenül van vezetve. Legközelebb inkább forduló Ópusztaszernél, Kistelek és Balástya se ér annyit, hogy összerázza magát az ember. Balástya után a dóci út egész jó, szép is. Szerencsére, így nem volt olyan elrettentő az élmény. 

Vissza Szegedre

Visszafelé egyre erősödött az ellenszél, ezért kétszer is megálltunk. Másodjára a sándorfalvi úton a Kontra pihenőnél. Kényelmes hely étel - és italautomatával, és vannak szerszámok, ha valakinek gyors javítás kellene. Közel van Szegedhez, inkább azoknak lehet fontos, akiknek nem Szeged a céljuk, hanem messzebbről jöttek és messzebbre készülnek.

Két napos kör az Alföldön

 Pünkösdkor a változékony idő ellenére útra keltünk, hogy végre nagyobbar tekerjünk. Mostanában csak a szokásos kis köröket róttuk edzésképp, aztán úgy éreztük, ideje nagyobbat menni, akár kinn is lehetne aludni...

Merre menjünk?

A térképet nézegetve sok opció felmerült, végül  a Kardoskút-Tótkomlós irány tetszett meg. Rég nem voltunk arra. Titkos remény volt, hogy a tótkomlósi K2 még működik... Az időjárás jelentés jónak tűnt, nem lesz eső... El is indultunk szombat reggel.

Kényszerpihenő Hódmezővásárhelyen

Boldogan tekertünk a napfényben, kicsit felhős volt az ég. Algyőig sütött a nap, aztán elkezdett bujkálni. A benzinkútnál megálltunk kávézni, akkor vettük észre, hogy csúnyul az idő. Gyorsan megnéztem, hány kocsma akad az útvonalon... Szerencsére akadt néhány Vásárhelyen, meg is céloztuk az egyiket, ami a város túlfelén van, hátha elérjük az eső előtt. Éppen elértük az egyik helyet, amikor elkezdett esni. Körülbelül 2 órás ücsörgés következett, mert ha elázik a cuccunk, akkor egynapos túra lesz csak... 

Kocsmai pihenő

Csomorkányi templomrom

Az egyik célunk a csomorkányi templomrom megtekintése volt. Kicsit csepergő esőben indultunk tovább, de amint elállt, nagyon meleg és párás lett a levegő.  

A templomromhoz vezető út átverős. Aszfalt van az elején, de aztán dagonyába megy át. Nagynehezen leginkább a bicikliket tolva tudtunk haladni. Végül odaértünk az emlékmű, kilátó, rom hármasához. 

Emlékmű

Csomorkány település a 16. században, a török hódoltság alatt pusztult el. Egyedül a templomrom maradt meg. Ez a hely az Árpád-kortól lakott volt, így gazdag régészeti lelőhely. A már kiszáradt Cirják-ér biztosította a vízellátását, Békéssámsonnal út kötötte össze. Ma már ez dűlőút, a Cirják-érnek pedig állítólag a medre felfedezhető. 

A rom

Tovább Kardoskútra

Nem volt kedvünk arra menni, amerről jöttünk. Egy földút szimpatikusabbnak tűnt a pusztán át. Jól is jártunk vele, látványos a puszta, és az út is sokkal jobb. Az aszfaltra kijutva azért örültünk, hogy tudunk ismét haladni Kardoskút felé. Az első kilátóra felmentünk, láttunk kócsagokat a távolban. A második kilátó a tó mellett van. Egy természetvédelmi őr őrizte az oda vezető utat, akitől megtudtuk, hogy Fehér-tó csak az évnek pár napján látogatható. Kicsit beszélgettünk vele a természetvédelemről és a városba költöző élővilágról, utána folytattuk utunkat. 

Kilátóban

Kardoskút és Tótkomlós

Kardoskúton a térkép szerint van étterem és a kocsmában valami kaja... Sajnos, nem volt semmi, a covid az éttermet kinyírta, a kocsmában se volt semmi. Kicsit éhesen mentünk tovább Tótkomlósra, mert az nagyobb hely, és reméltük, hogy a K2 megvan még. 

A K2 megvan, a tortilla és hamburger továbbra is nagyon jó. Degeszre ettük magunk, aztán muszáj volt tovább menni, mert valami erdős részen akartunk bokrok alatt aludni. 

A makói úti kilátóból 

Hajnalban tovább

Másnap úgy döntöttünk, hogy Hódmezővásárhely felé megyünk vissza Földeákon keresztül. Tudtuk, hogy Földeákig nem lesz jó az út, de legalább szép és csendes. Az elején kaptunk egy kis esőt, de Földeákon már kisütött a nap. 

Jön az eső

Elhagyott tanya

Szikáncs

Szikáncsig bírtuk kávé nélkül. Van az út mellett egy kocsma, a Kormos Csárda. Igazi falusi kocsma, ahová beszélgetni járnak az emberek. A városi kocsmákból már rég elegem van, mert a zene ordít, ezzel akarják azt elérni, hogy az emberek ne beszéljenek, hanem igyanak... Inkább bicajozás közben állok meg kocsmában ücsörögni. 

Hazafelé

Miután feltöltöttük magunkat kávéval mentünk tovább Vásárhely felé. Megállapítottuk, hogy visszafelé jobban ráz a bicikliút legrémesebb szakasza, mint odafelé... Lassan járhatatlan lesz járművel, és tolni kell a bringákat. Ott szoktam emlegetni a tram traint, hogy inkább azzal megyek Vásárhelyig, de ezt a másfél-két kilométert felejtsük el... 

Dél körülre haza is értünk, jöhetett a pihenés. Nagyjából 130 km-t mentünk, legközelebb egy nap alatt tekerjük le. 

Bicajozás Szlovákiában

Aggteleken nem vettük elő a biciklit, mert a barlangászkodás nagyon fárasztó volt. Egyébként is úgy tűnt, hogy a váltómnak nincs kedve tovább működni… Átmentünk Szlovákiába, ahol túráztunk, de végül inkább bicajra váltottunk. Okok a másik blogban… 

Pihentető kör Pribilinába 

A Racskó-völgyi autós kempingben szálltunk meg. Nagyon jó hely, a sátorozóhelyek a fenyvesben vannak. Van konyha, vannak tűzrakó helyek, van egy étterem is. Az étteremben kipróbáltuk a szlovák specialitások szekciót… Érdemes volt végigenni. A Kriván félig megmászása után nem volt kedvünk hegyi ösvényeken gyalogolni, inkább elővettük a bicikliket. Szlovákiában különböző nehézségű hegyi kerékpározásra kijelölt ösvények vannak. Nekünk csak a legkönnyebbek jöhettek szóba, mert a trekkingem nem egy hegyi kecske. Úgy gondoltuk, legurulunk Pribilinába, a legközelebbi faluba. Sört akartunk venni, mert a készletek vészesen fogytak. A térképen kinéztük, merre akarunk menni. Viszonylag hamar észrevettük, hogy nem éppen arra megyünk, mint akarunk, de szerencsére nem vagyunk messze egy elágazástól… El is indultunk arra. Eleinte jó volt az út, aztán egyre mocsarasabb lett. A kedélyeimet egy medvenyom felborzolta… Aztán találtunk egy medvelest is. Végül átértünk arra az útra, amerre eredetileg mentünk volna. Pár km után találtunk egy medveveszélyre figyelmeztető táblát… Begurultunk a faluba, megkerestük a boltot. Ahhoz képest, hogy falusi kisbolt, sokféle sörből lehetett választani. Ha meg már ott van a közelben a kocsma, akkor oda is bementünk. Csapolt Zlaty Bazant Hurban Legendet ittunk. A sört nagyon szépen csapolták, ilyen szép habot még sehol nem láttam. Visszafelé a rövidebb, aszfaltozott úton mentünk. A sör kicsit megkönnyítette a felfelé mászást. Másnapra is bicajozást terveztünk, ha már ez a kör olyan jól sikerült. 

A Tátra

Profi medveles

Nagyobb kör Pribilinába

Másnap a kék biciklis ösvényen akartunk lemenni Liptóújvárra. Ehhez kicsit mászni kellett megint, de aztán gurultunk lefelé boldogan. Viszonylag gyakran megálltunk fotózni és nézelődni. A bicajút egy nem használt kifutópályán keresztül vezetett, ahonnan jó kilátás nyílt minden irányba. 

Jamnikban elszúrtuk az irányt, nem kanyarodtunk le Szentpéter fele. Boldogan gurultunk addig, amíg elértük a vasutat, és az autópályát. Itt megnéztük a térképet, hogy merre, mert azt tudtuk, hogy a vasút túloldalán kell lennie az útnak. Akkor jöttünk rá, hogy Pottornyán vagyunk, és Liptóújvárra a főúton kell eltekerni. Nem volt olyan vészes, a szlovák autósok figyelnek a biciklisekre. Egyébként is sokan bringáznak fel-alá. 

Liptóújváron a várnál pihentünk, aztán mentünk tovább Szentpéterre. Innentől kezdve felfelé másztunk. Varisónál bementünk a faluba, hogy azért ne végig a főúton menjünk. Pribilinában a maradék eurónkat elvertük sörre, így nagyon vidáman mentünk vissza a kempingbe. 

Zempléni bicajozások - Regéc

 A füzéri fáradalmakat többé-kevésbé kipihentük másnapra. Felhős reggelre ébredtünk, de úgy voltunk vele, hogy megyünk, ha már itt vagyunk. Biciklivel a főúttal párhuzamosan, a falvakon keresztül lehet eljutni Vámosújfaluba, és ott kell a hegyek felé fordulni. A filmes gépet vittem, így megint csak fekete-fehér képek lesznek.

Úton

Hullámzó úton

A túrák legrosszabb szakasza mindig a városból kijutás. Sárospatak nem nagy, de azért Bodrogolaszi felé van kiterjedése. Miután kijutottunk, boldogan gurultunk le egy erős lejtőn. Persze visszafelé mászni kell... Bodrogolaszi után az út rettenetesen kátyús, oda kell figyelni. A látvány, és a szép körtefa fasor kárpótol ezért. Az úton vannak emelkedők, aztán lejtők... Ez így megy Vámosújfaluig. A falu előtti lejtőn nem érdemes nagyon gyorsítani, mert a vasutat keresztezi. 

Hegyek között

Tolcsván nem álltunk meg, csak Erdőhorvátiban... Kezdett csúnyulni az idő, kicsit megálltunk a buszmegállóban, hogy mi lesz belőle. Mivel csak nem kezdett el esni, inkább továbbtekertünk. Szerencsére jól döntöttünk, mert kisütött a nap. Az út egyre meredekebb lett, mi pedig egyre kevésbé lelkesen tekertünk. Leginkább szegény biciklik nem voltak felkészülve erre, a fogaskoszorú sor nem mászáshoz lett kitalálva. A legmeredekebb részen inkább feltoltuk. 

Erdei ház

Regéc alatt

Regéc

A regéci várat éppen építik. Valószínűleg kap egy rendes parkolót is, de most az erdei út szélén lehet megállni, meg van egy egy kis füves rész, amit parkolónak használnak. Remélem, hogy bicajtárolók is lesznek. Montival a földúton fel lehet menni a várhoz, de ahhoz se biztos, hogy mindenkinek van kedve és energiája. Gyalog gyorsan felértünk. A belépő nem vészes, ha befejezik a várat, biztos drágul. A kilátás nagyon szép, és a kiállítás is érdekes. 

Regéc

Tanoda kávézó

Lefelé

Miután körbejártuk a várat, elég sokat ücsörögtünk a kávézó teraszán regenerálódás címén. Végül nagynehezen összeszedtük magunkat. Lefelé sokkal könnyebb és szórakoztatóbb volt az út. Háromhután a Tanoda Kávézóban még megálltunk kávézni. Utána Erdőhorvátiban a pincesort néztük meg, végül Tolcsván egy szimpatikus és nyitvatartó pincébe mentünk bort kóstolni. A Vojnár pincének kiváló borai vannak.

Erdőhorváti

Vámosújfalu után jött a hullámos rész, amiről azt hittem, hogy nehezebb lesz visszafelé, de nem volt vészes. A kempingbe estefele értünk vissza, kb. 70 km-t tekertünk oda-vissza.