Kisalföldről a Mecsekbe

Az időjárás miatt Pécsvárad fele vettük az irányt, hogy az ottani ismerősöknél aludjunk, aztán átmenjünk Pécsre sziklát mászni. Útközben beugrottunk Fehérvárcsurgóra megnézni a Károlyi-kastélyt. Bútorok akkor még nem nagyon voltak benne, de szépen felújították és elkezdték rendbe rakni a kastély körüli parkot. Az eső és a vihar  Pécsen és környékén elállt, mire odaértünk, másnap pedig nagyon jó idő lett.

Mecseki kör

Tekerés a Mecsekben

Erről nem készült kép... Győzött a lustaság és nem vittünk magunkkal fényképezőgépet. Az üveghutánál tetőzött a lusta hangulat, megálltunk, körülnéztünk és az biztos, hogy én bealudtam. Legalább fényképezőgép nem volt, hogy Kávézombi lefotózzon. Amikor kipihentnek éreztem magam, akkor elindultunk egy kellemesen hosszú és lejtős szakaszon. A cél Hosszúhetény volt. A falu előtt van egy hosszú lejtő, nekieresztettük a bicikliket. Egy enyhe kanyar után hátranéztem és a fényképezőgép mentes fotósom nem volt sehol. Elindultam visszafele, de végül előkerült és a hosszúhetényi kocsmában megmutatta, hogy miért maradt le. A hátsó lámpa leesett a tartójáról és beszorult a váz és a kerék közé. Szerencsére a lámpa nem blokkolt, csak fékezett és elkopott egy darab a műanyag borításából.  A gumiköpeny megúszta sérülés nélkül.

Ragadozó Krisztus

Másnap: Pécs

Este átmentünk Pécsre és kempingben aludtunk. Későn sikerült odaérni, a kempinges néni elég morcos volt, úgy tűnt nem szeretik, ha sötétedés után érkezik valaki. Egyébként jó hely, közel van a belváros, a vizesblokkok rendben voltak. 

Másnap reggel elindultunk sziklát mászni Tettyére, ahova persze autóval mentünk és vittük a bicikliket. A mászás annyira jó móka volt, hogy az se vette el a kedvem tőle, hogy az első 10 méteren megcsípett valami, amikor fogást kerestem. A szikla meghódítása után beültünk a Semiramis kávézóba, ahol nagyon jó kávét főznek, helyben pörkölik a kávészemeket. Remélem, hogy ez nem változott, szívesen visszamennék oda.

Velencei latte - még a fantázianevére is emlékszem :-D

A bicikliket az autó csomagtartójába pakoltuk, kivettük az első kerekeket... Összeszerelésnél kiderült, hogy hiányzik egy anyacsavar az én bicajomhoz. Elindultunk csavarra vadászni, de kiderült, hogy nem a szabványos 10-es méret kell, hanem 9-es... Kicsit elkeseredtünk, de aztán Pécs belvárosában kebabbal vigasztalódtam. Kaja után felfedeztük a belvárost.  Este sem ücsörögtünk, hanem gyalog visszamentünk Tettyére és élveztük a kilátást.

A pécsi bazilika

Azt hiszem, a városháza, de lehet tévedek

Liszt Ferenc szobra

A toronyhoz nem jutottunk el

Egy ház udvarán áll ez az Eiffel-torony makett

Éjszakai fények

Pécs fényei

A tettyei rom

Másnap visszaindultunk Szegedre, de előtte Pécsváradra beugrottunk a komisz anyacsavarért. Szerencsére megtalálták a fűben, sikerült elejteni.

Kisalföldi tekergés - 2. nap

Másnap nem keltünk korán... Nem is volt miért, esett az eső, és az előző nap elég fárasztó volt. A délelőttöt vásárlással és főzéssel töltöttük, aztán délutánra jó idő lett. A kajakómától elnehezülve vágtunk neki az útnak Komáromba.  Nem volt kedvünk nagyobbat tekerni, ezért esett a választásunk a monostori erődre Komáromban.

Bevettük az erődöt

Bana és Ács között van egy alacsony forgalmú összekötő út, arrafele indultunk el, kicsit dimbes-dombos. Miután kereszteztük az autópályát unalmassá vált a terep. Ácstól az Eurovelo6 útvonalát akartuk követni. Azt hiszem, nem csak mi döbbentünk meg a település határában induló földúton... Szerencsére ez csak egy 2 km-es szakasz, utána a vasúti szervizúton egész jól lehet haladni. A táblákat követve értük el Komáron szélét és onnan a Koppányvezér úton elértük a főutat, amin párszáz métert tekertünk és az erődhöz vezető útra kanyarodtunk.

Oké, annyira nem volt vészes, csak kicsit kalandos :-D

Folyosó

Még több folyosó...

Az erőd hatalmas. A bóklászással is ellettünk volna végig, de vannak érdekes kiállítások, érdemes megnézni őket. A Dunai Bástyában a folyóról, a hajókról tudhatunk meg többet, bemutatják a halászok, aranymosók életét, valamint a különböző hajókat makettek segítségével. A sütőipari kiállítás maradt nekünk a legvégére, addigra már nagyon fáradt volt a fejünk, jól esett biciklire szállni és kiszellőztetni.

Életkép az osztrák-magyar monarchia korából

Kilátás a Dunára - innen tartották szemmel a hajóforgalmat

Az egyik kisebb udvar

Hamburger... de előtte eltévedtünk

Visszafele elbambultunk és nem kanyarodtunk le a Koppányvezér út végén, hanem mentünk tovább egyenesen. A fenyőknél és a takaros nyaralóknál kezdett gyanús lenni, hogy valamit elnéztünk. Mivel biztosra akartunk menni, eltekertünk az út végéig a buszfordulóba... Csak 4 km-es kitérő volt. Megtaláltuk az elágazást, de amikor az 1-es főúthoz értünk, semmi kedvünk nem volt a földutas szakaszhoz és láttuk, hogy sok a bicajos az úton, nincs tiltótábla se. Nem volt vészes, az autósok nagy ívben kerülgették a bicajosokat.

Ácson már nagyon éhesek lettünk, ezért megálltunk a Nyami Falatozónál, ahol hamburgereket és hot-dogot lehet kapni. Finom volt és tele hússal, így újult energiával vágtunk neki az utolsó szakasznak. Ennek ellenére rendesen ettünk vacsorát is. Másnap viszont a  hidegfront érkezése a sűrű esővel keresztülhúzta a terveinket, ugyanis Bajótra akartunk átmenni sziklát mászni. Oda autóval akartunk menni, biciklivel és mászófelszereléssel sok lett volna. Kitaláltuk, hogy inkább elmegyünk Pécsre, ahova jobb időt jósoltak, a tettyei sziklát nézzük meg és biciklizünk a Mecsekben is...

Kisalföldi tekergés - 1. nap

Nem felejtettem el a biciklis blogomat, de úgy alakult, hogy szeptemberben nem volt időm írni. A  kilenc napos Retyezát túra után jött egy műtét, cochleáris implantátumot kaptam. Egy ideig nem fogok biciklire ülni, egyébként is nyakunkon a tél, de bőven van olyan bicikli túra, amiről szívesen mesélek.  2014 augusztusában a Kisalföldön tekertünk, utána a Mecsekben. 

Bicajozás Banáról Pannonhalmára

Egy forró péntek délután bepakoltuk a bicikliket az autóba és nekivágtunk a 250 km-es útnak. A nagymamám finom vacsorával várt minket, aztán menni kellett aludni, mert másnap korán indultunk. A cél Pannonhalma volt, aztán onnan esetleg Győr.

 

Reggel felhős volt az ég, egy kis csepergés indult, de végül elállt és csak a felhők maradtak. Kis falvak fele indultunk, Mezőörsnél akartuk a 81-es főutat keresztezni és Nyalkán keresztül eljutni Pannonhalmára. Az apátság egy dombon fekszik, nem is tekertem fele, hanem toltam. Azt már akkor sejtettem, hogy lefele szórakoztatóbb lesz.

Közeledünk

Le, aztán fel

Az apátsági múzeum 9-kor nyitott, így egy kicsit várnunk kellett. Biciklisekre nem nagyon számítottak, egy padhoz tudtuk csak lezárni a kerékpárokat. Kaptunk audio-guide készüléket, aminek megvan az az előnye, hogy a táblaolvasásban nem fárad el az ember és helyette nézelődhet. Kényelmesen végignéztük az állandó kiállítást, az épületeket, aztán bementünk az időszakosra. Körülbelül egy-másfél óra lehetett. Kifele már tömeggel találtuk szembe magunkat. A korai érkezés előnye, hogy az egész hely a miénk volt és nyugodtan fotózhattunk, ahol lehetett.

Óratorony

Szép a templom belseje, érdemes idő szánni rá

Legyen vár is

 Az apátság épülete előtt ettünk és gondolkoztunk, merre tovább. Úgy döntöttünk, szétnézünk a közeli kilátóból és kitaláljuk. Sasszemünk a távolban és a térképen kiszúrta Csesznek várát, ami csak 35 km-re volt tőlünk. Útra keltünk és sebességi rekordot döntve gurultam lefele a pannonhalmi apátság dombjáról... Kicsit begyorsult a lejtőn a bicikli és későn vettem észre, de akkor már csak óvatos fékezéssel mertem lassítani. Nyalkán Táp fele fordultunk. Ekkor már meleg volt, így örültünk, hogy Tápszentmiklós elején találtunk egy kutat és kicsit sikerült lehűteni magunkat. Bakonybánkon kezdtük már magunkat a Bakonyban érezni egy hosszabb lejtő után. A dombok közé valójában Réde után értünk és egy völgyben haladtunk a 82-es főútig. Itt nem volt más választásunk, 1,8 km-t kellett rajta tekerni, de végül nem volt vészes. Itt már volt emelkedő is akadt. Azt sejtettem, hogy a várhoz én tolni fogom a biciklit. A várhoz vezető úton találtunk egy kocsmát, ahol akadt melegszendvics. A térképen nem találtam meg, remélem, hogy még megvan.

A várhegyre elég meredek az út, inkább toltam a biciklit. A pénztáros vigyázott rájuk, amíg körbejártuk a várat. Az egész környéket beláttuk, a párában Pannonhalmát is ki lehetett venni. A lejtőn most óvatosabb voltam, időben elkezdtem a fékeket kezelni, egyébként is kanyargós az út, nem érdemes nagyon nekiereszteni a bicajt. Visszafele Kisbéren keresztül akartunk menni.

Tigriske elfoglalta a várat - nem volt szép idő a fotózáshoz

A vártorony

Ászári minifalu

A rédei elágazásnál Bakonyszombathely fele fordultunk. Az út itt erősen hullámzott, kezdtünk már fáradni. Úgy gondoltuk, Kisbéren vagy utána megállunk valahol pihenni kicsit. Ászáron ágazik el az út Tárkány fele és ott van egy miniskanzen, amit mindig meg akartam nézni, de a fontos családi programok miatt sose álltunk meg. Most itt volt a lehetőség.  A házikók a környék építészeti jellegzetességeit hordozták, mellettük egy régi parasztház áll, amit az utolsó lakója hagyott a falura, hogy őrizzék meg eredeti formájában. Egy kedves hölgy mutatta meg a házat, mesélt a régi falusi életről és javasolt még néhány látnivalót a környéken. Ezekből Pannonhalmát és Cseszneket kipipáltuk, Fehérvárcsurgón gondolkoztunk, hogy visszafele beugrunk kocsival.

A minifalu

Hosszú az út Banáig

A kis kitérő a múzeumba jót tett, de Tarkányig nagyon elfogyott az energia, muszáj volt megállni enni. A Kisalföldön alattomos a domborzat, de ettől olyan jó móka biciklizni azon a környéken. Bábolna  után kicsit begyorsítottam, csak 5 km volt hátra és nagymamám finom vacsorával várt. Este 7 körül értünk vissza nagyon fáradtan és nagyon éhesen. 105 km tekerés és három érdekes hely volt mögöttünk Ez egy nagyon jó körtúra ezen a környéken.

Lencse alakú felhők

Laza tekerés az atkai holtághoz

A Tisza töltésen nemcsak Tiszasziget fele lehet eltekerni, hanem a szegedi oldalon Algyő felé is. Az Atkai Holt-Tisza könnyen megközelíthető, többféle útvonalból válogathatunk az algyői hídig.

Tavaszi pára - sokszor mentünk el Atka fele

Biciklizés Algyőig

Szegedről végigbiciklizhetünk a töltésen egészen a holtágig. Tápé előtt nem gurulunk le a lejtőn a Sárga felé, hanem folytatjuk az utat egyenesen a töltés földútján az algyői hídig. A földút ne ijesszen el senkit, száraz időben jól járható és nem rázós.  Tekerés közben jó kilátásunk van az Alföldre, ha szerencsénk van, láthatunk őzeket, nyulakat, magasban köröző ragadozó madarakat.

Ijedt galambok

A másik lehetőség, hogy az algyői olajos utakon keresztül közelítjük meg a hidat. Az út egy körforgalomhoz vezet, onnan bicikliúton tekerhetünk a 47-es mellett. A faluba is bemehetünk, ha ahhoz van kedvünk, van egy kút az út mellett, ahol lehet kulacsot tölteni.

A harmadik lehetőség még csak elméletben létezik, reméljük nemsokára megépülhet a Szeged-Algyő bicikliút.

A vasúti híd

Az algyői hídtól az atkai holtágig

A töltésen a hídtól aszfaltút vezet. Néha lehet találkozni autókkal, a holtág nagyon népszerű a horgászok körében, ezért van egy kis forgalom. Az egyik gátőr ház mellett a villanyoszlopon gólya szokott fészkelni. A töltésről jó kilátásunk van a fészekre, láttunk már madárfotósakat is óriási objektívekkel gólyafiókákat kukkolni. Az árteret szintén érdemes figyelni, ott megpillanthatunk madarakat, őzeket.

A gólyafészek a töltés mellett

Horgászok várnak a kapásra

A holtágnál

A holtág mellett lehet sétálni, körülnézni, figyelni a horgászokat. Én nem tudnék nyugton ülni 5 percig se, nemhogy órákig várni a kapásra. Aki többre vágyik, átmehet az ártérbe körülnézni, esetleg egészen a Tiszáig le lehet sétálni, ha a szúnyogok hada nem riasztja el. A töltésen természetesen tovább lehet tekerni elvileg egészen Csongrádig, de innen már földút van, változó lehet a minősége. Mártélynál jártunk már úgy, hogy egy traktor barázdákat hagyott és a bicikli a lelket is kirázta belőlünk. Visszafele, de édesszájúaknak odafele is ajánlom az algyői cukrászdát a híd előtt. A kalória pótlása garantált a finom sütijeikkel.

Elfújtam :-D

Kiszombori Kukorica-útvesztő

Július utolsó hétvégéjén kibicikliztünk Szegedről a kiszombori kukorica-útvesztőhöz. Három éve már voltam az útvesztőben, akkor Garabonciás volt a téma, idén a retró éve van. Délután indultunk útnak Deszk felé.

Fecskék a dróton - sok madarat láttunk, de csak ők voltak fotogének

Zötyögés a 43-as út mellett

Szegedről Klárafalvára sokáig nem vezetett bicikliút, hiányzott az utolsó kb. 1 km. Most már nyugodtan lehet Klárafalváig tekerni. Ott viszont le kell térni vagy a töltésre vagy a kiszombori olajos utak fele, ha Makóra mennénk tovább.

Szőreg és Deszk között egyre rosszabb állapotban van a keskeny aszfaltcsík és Deszk után a régebbi szakasz egyre hepehupásabb. Továbbra se lesz a kedvenc útvonalunk annak ellenére, hogy a kübekházi út is rázós és kátyús... Viszont ott van a Hársfa söröző, ami egyértelmű érv Kübekháza mellett.

Klárafalva után a kübekházi összekötő úton folytattuk a tekerést a Kiszomborra vezető elágazásig. Az olajos utak onnan kapták a nevüket, hogy MOL telepek mellett vezetnek. Egy régi határőr állomás romos épülete és tornya mellett is eltekerünk ezen az útvonalon. Az út mellett kökénybokrok nőnek, néha látni szüretelőket, akik talán lekvárt vagy pálinkát főznek belőle. Néha mi is megállunk kicsit legelni.

Egyszerűbb lenne, ha lenne egy jó bicajút Makóig

Az útvesztő

2004-ben az első kukorica útvesztőt Ferencszállás mellett, a kukutyini határban alakították ki. Lehet idejönni zabot hegyezni...Amikor az 1880-as években a Maros elöntötte a földeket, a helyiek csónakba ültek és a zab kalászát leszedték. 2009 volt az első év, amikor Kiszombor mellé költözött az útvesztő, azóta tematikus, figurás, a helyi hagyományokat idéző mintát kapálnak a kukoricásba.

A térkép

Sokan érkeztek biciklivel az útvesztőhöz, szerencsére elég nagy biciklitárolót tettek ki. Minden hétvégén más program van, az útvesztőt pedig délután 4-től lehet látogatni, szombatonként egészen éjfélig. Az útvesztőben leginkább a biciklis rész fogott ki rajtunk, azt hiszem, hogy kavarogtunk a bicikliben és a kisfiú kezében néhány kört, amíg megtaláltuk a hidat, ahonnan kicsit körül lehetett nézni. Persze, néhány méter magasból nem látszott,  hogy merre vannak az utak, de jól esett a magaslati levegő a kukorica falak után. Kifele már könnyen megtaláltuk az utat és pont jókor érkeztünk, mert zsíros kenyeret osztottak éppen. Időzíteni tudni kell...

Hol vagyunk?

Kilátás a hídról

Visszafele Kübekháza fele tekertünk, de elég hamar egy fácánfióka miatt megálltunk. Úgy gondolta, hogy a legjobb hely egy kis pihenőre az út közepén van. Elég morcos volt, amikor arrább lett tessékelve, de végül eltűnt a fűben. Kübekházán megálltunk a kocsmánál, mert elfogyott a vizünk, utána folytattuk az utunkat hazafelé. 

Fácán, azt hiszem - ő úgy gondolta, jó helyen van

Naplemente a kübekházi úton

Balaton-felvidéki tekergés - 3. rész

Utolsó kör indulás előtt

Eljött a hazautazás napja, de úgy voltunk vele, hogy délelőtt egy kisebb kör belefér. Ha már az előző napot ellustálkodtuk... Legurultunk ismét Pécselyre, aztán Vászoly fele folytattuk az utunkat. Nagyon szép szakasz ez a Pécselyi-medencében, még a Vászoly előtti kemény emelkedőt se bántuk. A kilátásért nagyon megérte a mászás és a szenvedés a napon.

Vászoly és Dörgicse

A kemping gondnoka javasolta, hogy Vászolyon nézzük meg a Viziszínpadot és a Szent Jakab forrást. Gyönyörű nyugodt hely, viszonylag sok időt töltöttünk ott, én körbeugráltam a tavat. A többiek fáradtabbak vagy lustábbak voltak nálam. Mielőtt elhagytuk volna a falut, megálltunk kávézni egy kocsmánál, ahol a helyiek érdeklődtek, honnan jöttünk. Dörgicse felé még egy kemény emelkedőn kellett feltekerni, aztán jött a hullámzó szakasz, ami a kedvencem a környéken. Ezúttal figyeltünk az út széli elágazásokra, mert a kisdörgicsei templomromot és a barokk kőhidat kerestük. A templomrom egy learatott búzamező közepén állt, egy darabon tolni kellett a bicikliket. A kőhidat is megtaláltuk, megnéztük, van-e troll alatta... Nem volt szerencsére.

A barokk kőhíd, de a helyi hagyomány rómainak tartja

Dörgicsén a felsődörgicsei templomromnál álltunk meg. Rájöttünk, hogy nagyon nagy szükségünk van valami hideg italra, így türelmetlenül vártuk, hogy a szomszédos Levendula Major előtt kipakolják az árut és elkezdjék árulni a levendulaszörpöt hideg szódával. Azt hiszem, senki nem örült úgy levendula szörpnek, mint mi. Lehűtött minket, így kicsit lelkesebben vágtunk neki az utolsó nagy emelkedőnek.

A felsődörgicsei templomrom

Utolsó szakasz

Mencshelyig végig emelkedik az út, gyakran megálltunk és gyönyörködtünk a tájban. Egyre inkább éreztem, hogy a biciklimet nem hosszú emelkedők leküzdésére tervezték. Mencshely után viszonylag sík szakasz következik Nagyvázsonyig, ott belehúztunk. 

Szép, édes meggy, szedtem is belőle :-D Ilyen meggyek voltak a Kővirág levesében 

Utolsó pillantás a Balatonra

Utolsó pillantás a Badacsonyra

A kempingben indulás előtt gyors zuhanyt vettünk, hogy kicsit civilizáltabb külsőnk legyen. Szerintem a Balaton-felvidék az ország egyik legjobb biciklis terepe. Változatos táj alacsony forgalmú, felújított utakkal, hangulatos vendéglőkkel és borászatokkal. Remélem, hogy két év alatt az utak állapota nem változott, jövőre talán belefér, hogy ismét arrafele tekerjünk. :-)

Mencshely búcsúzik

Balaton-felvidéki tekergés - 2. rész

Irány a Badacsony kőtengeri megállóval

Reggel a sátor hamar kidobott minket, gyorsan szauna lett belőle a napon. Rövid reggeli után összeraktuk a bicajos holmikat és útra keltünk Mencshely felé. Sötétedéskor nem láthattuk, hogy az utat szinte végig piros pipacsok szegélyezik és érdekes kontrasztot képeznek egy jó darabon a sárga repcefölddel.

Repceföld

Mencshelyi templom

Mencshelyen megálltunk megnézni és lefotózni a katolikus és a református templomot. Szerencsére egymás mellett vannak, közel a főúthoz. A templomok szomszédságában egy szépen felújított régi házat csodáltunk meg. Aztán meg se álltunk Köveskálig... Zánka felett van egy kis elkerülő út a szőlőkön keresztül, utána kicsi mászás jön, de utána kellemesen hullámzó lesz az út. Ezzel meg is érkeztünk a Káli-medencébe. Köveskálon kávézni szerettünk volna, de kiderült, hogy korán érkeztünk és egy étterem se volt nyitva. Továbbtekertünk Mindszentkállára. Az első vendéglő, ami szembejött, nem volt szimpatikus, később találtam is róla egy nem túl bizalomgerjesztő írást... A  falu közepén az Eszter Panziónál álltunk meg. Én jeges kávét szerettem volna, ami nem volt az itallapon, de megoldották. Kaptam tejeskávét lehűtve jégkockákkal. Tökéletes megoldás a nagy melegben.

Kis pihenés után biciklire pattantunk és megcéloztuk a kőtengert. Az elején van egy szikla a fák árnyékában, én azt elfoglaltam. Egy darabig ott pihentünk, de aztán körbejártunk a helyet. Azt hiszem, ekkor találtuk ki, hogy éjszaka vissza kéne ide jönni és holdfényben fotózni... Visszafele felmentünk a töttöskáli templomromhoz. Szép hely, jó onnan a kilátás a Káli-medencére.

Tigriskével elfoglaltuk a sziklát

Töttöskáli templomrom

Tekertünk tovább Káptalantóti felé, ahonnan Nemesgulácsnak vettük az irányt. A két falu közötti szakasz érdekessége, hogy a Szent-György hegyet, a Gulácsot, a Csobáncot és a Tóti-hegyet láthatjuk körben.

Badacsonytördemicen megálltunk a Pintes borozónál. Melegszendvics megint volt, így az lett az ebédünk. A badacsonyi borok nagyon finomak, nekem a muskotályos a kedvencem. Innen vidáman folytattuk az utunkat... Hogy a bor miatt, vagy azért, mert egy kis emelkedő után lefele lehet száguldani, az jó kérdés.

Ebédidő

Fel a Hegyestűre, de előtte még egy kis Káli-medence

Káptalantóti után lehet Kékkút fele lefordulni. A falu határában van az ásványvíz palackozó üzem és mellette egy kút, ahol boldogan megtöltöttük a kulacsokat hideg vízzel. Ekkor még nem sejtettük, hogy Kővágóörs után lesz egy hosszú, napos egyenes szakasz... A falu előtt megnéztük a mosóházat. Régen a falu asszonyai ide jöttek ki, hogy kimossák a szennyest.

Aztán jött a napozás Köveskálig. Persze, az út szép, jó látni, ahogy haladunk a Hegyestű felé. Úgy gondoltuk, hogy az időbe még belefér, hogy felmenjünk a Geológiai Bemutatóhelyhez. Megérte, az egész Káli-medencét látni lehet a hegytetőről.

Káli-medence a Hegyestűről

Visszafele Szentantalfán álltunk meg inni egy kávét. Kezdtünk fáradni a nap végére, és még hátra volt a mászás Nagyvázsonyig. Legközelebb inkább a Balaton-parton táborozunk le, hogy nap végén csak gurulni kelljen. A mászásnak is van előnye, jobban körül lehet nézni.

Másnap...

még melegebb lett, és eszméletlen fáradtak voltunk. Délelőtt csak a nagyvázsonyi várig gurultunk, mert azt is meg akartuk nézni közelebbről. A termeiben kellemes hűvös volt, sok időt töltöttünk ott. Aztán visszamentünk a kempingbe és a vizes blokkhoz vezető folyosón rendezkedtünk be... A meleg nagy úr, kerestük lehetőséget a hűsölésre. Csak akkor mozdultunk, amikor nem lehetett tovább halogatni az ebédet... A vár előtt van egy panzió, ahol hamburgert is lehet enni. Jól választottunk, a kaja finom volt, a társaságra se lehetett panasz... A szomszéd asztalnál egy túramotoros pár ebédelt. Indulás előtt a férfi azt mondta a nőnek: "gyere csirkebéka, indulunk!" Én a csirkebéka szót még nem hallottam, de kibírtam röhögés nélkül, amíg hallótávon kívül kerültek.

A vár - háttérben a Kab-hegy 

Pálos kolostor volt régen, most jókat lehet itt kirándulni

Kaja után a temetőn keresztül elmentünk a Pálos kolostorhoz, ahol folytattuk a pihenőnket és a csirkebéka szót továbbra is mulatságosnak tartottam... Olyan öt körül viszont muszáj volt összekaparni magunkat, mert asztalt foglaltunk a Kővirágba Köveskálon. Az eredeti terv az volt, hogy biciklivel megyünk, de inkább a zuhanyt, átöltözést és az autót választottuk.

Vacsora és kőtenger

A Kővirágban nagyon finom vacsorát ettünk. A meggyleves hűsítő volt, a kacsacomb meggyes párolt káposztával és polentával tökéletes, a madártej a végén igazán édes és vaníliás, a tojáshab olyan könnyű, mint egy felhő. Oké, befejeztem, de az jelent valamit, hogy több, mint két év után emlékszem az ízekre.

Éjszakai kilátás a templomromtól - Gulács és Badacsony látszik, az tuti

Nem photoshop, helyben kellett sokat ugrálni és fejlámpát kapcsolgatni

Nem akartuk kihagyni az éjszakai kőtengert, ezért Szentbékállára autóztunk. A töttöskáli templomromhoz felsétáltunk, éjszaka is gyönyörű. A kőtenger izgalmas látvány a holdfényben, van benne valami földöntúli. A nagy, krokodil sziklára is felmásztunk. Mivel nem volt tele turistákkal, így csak a mienk volt, fotóztunk sokat. Mikor elfáradtunk visszamentünk az autóhoz és örültünk, hogy nem biciklivel jöttünk... Akkor valószínűleg ott alszunk a kőtengernél.

Tigriske a Hegyestűvel

A következő részben az utolsó balaton-felvidéki nap jön, Vászollyal és Dörgicsével. :-)