Rázós út Mártélyra

Mártély a hódmezővásárhelyiek kedvelt kiránduló helye, de jóval távolabbról is sokan meglátogatják. Szegedről biciklivel kellemes távolságra van. Májusban meg is céloztuk, főleg azért, mert egy jó halászlére vágytunk.

Mákvirág a bicajút mellett

Mártélyig még mindig ráááz...

Az algyői hídig nagyon kényelmesen lehet tekerni, sima az aszfalt. Úgy tűnik, ebből nem spórolták ki az anyagot. A híd után jönnek a vicces részek. A közvetlenül a híd után jövő szakasz most jobb volt, mint szokott, de azért nem érdemes elfelejteni fékezni a hídról lefelé... Kisebbek a kátyúk, de nem jó belemenni nagy sebességgel Amikor visszatér a bicikliút a 47-es mellé, utána jön a nagyon rázós, és lassan elenyésző aszfaltcsík... Pár év, és a természet végleg visszahódítja. Marad a töltés. Ha ez a szakasz rendben lenne, akkor tök jól lehetne biciklivel Szeged és Vásárhely között közlekedni, mert a többi rész nagyjából rendben van. 

A városokon átvergődés sose volt a kedvencünk. Vásárhelyen az Ady Endre út helyett a vele párhuzamos Móricz Zsigmond utca jobb választás. Vannak érdekes megoldások is. A Lázár utcán ahelyett, hogy irányhelyesen felfestették volna két oldalra a sárga csíkot, az egyik oldalon van kétirányú bicikliút. Jól összezavarja az egyszeri átutazókat. Főleg, hogy szinte rögtön el kell kanyarodni balra, ha Mártély a cél. 

Mártély felé is vegyes az aszfalt állapota. A faluban szívesebben mennék az úttesten, mert elég keskeny, és rossz az út. 

Szép a belváros

Egyszer biztos szép lesz, ha kész a tram train 

Mártélyon még mindig jó a halászlé

A bicajtúra fő célja a Hullámtér Vendéglő meglátogatása volt, mert pár évvel ezelőtt ettünk ott egy jó halászlevet. Ideje volt újra megnézni. Az elviteles, rendelésre érkező ételből nagyon elegem volt, a Hullámtér pedig az elsők között nyitott májusban. A forgalomból ítélve más is örült, hogy nyugodtan le lehet ülni, és udvarias pincérek szolgálják ki. A halászlé nagyon finom volt, a süllő barnamártással zseniális. 

Ebéd után a holtág partján kiskacsákat lestünk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a kacsamama tanítja a fiókákat arra, hogy az ember ételt jelent... Változik és alkalmazkodik a természet. Az elindulás nehézkes volt, a rázós szakaszból már előre elegem lett. Azt hiszem, legközelebb inkább a töltésen megyünk.

Tollászkodás

Kovács

Az örök kedvenc Makó-kör

Makóra sokféleképpen el lehet jutni. A legegyszerűbb a töltésen végigtekerni, de aki már unja a földutat vagy eleve utálja, annak nem a legjobb. Indulhatunk Kübekháza vagy Klárafalva felé, és hátul a kiszombori olajos utakon is mehetünk. Esetleg Hódmezővásárhely iránya is játszik... Sajnos, komp már nincs, pedig az se volt rossz kör...
A fotók most fekete-fehérek lesznek, mert szeszélyes hangulatom úgy hozta, hogy csak filmes fényképezőgépet vittem. A telefont is lusta voltam elővenni.

A töltésen

Áprilisi szeles túra

Az idei év első nagy körét Nagyfa-Földeák-Makó körre terveztük. Nagyfa felé egész jó az aszfalt, és alacsony a forgalom. Azért is szeretem ezt a részt, mert nagyon szép. Gyakran lehet madarakat, nyulakat, őzeket látni. A nyulakkal vigyázni kell, van, hogy ijesztően bambák, vagy bátrak...
A batidai úton megyünk tovább Maroslele fele. Lehetne a Rákóczi telep útján tovább menni a régi, komphoz vezető útra... Csak az már akkor se volt jó állapotban, amikor ment a komp, azóta pedig még rosszabb lett.

Buszmegálló

Marosleléig bicikliút megy. A faluban a mellékutcákon kerákpáros nyomot jelöltek ki. Értelme semmi, mert nincs nagy forgalom. A falun kívül folytatódik a bicikliút Makóig. Lehet erre is menni, de mi úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi van Földeák fele.
Az autópálya híd után az út nagyon rossz... Voltam már jobb földúton is. Ezúttal a főút elérése sem hozott könnyebb tekerést, mert délre erős szél támadt. Innentől kezdve szinte végig szembeszelet kaptunk, de hősiesen álltuk. Makón nem mentünk be a belvárosba, a kis utcákon tekertünk. Vissza fogunk menni még, mert nagyon hangulatosak. A híd után úgy döntöttünk, inkább a töltésen megyünk, mert a szenvedés a szembeszélben rövidebb lesz... Másnap nem nagyon ugráltunk. :D

Gyanakvó tehén

Májusi kör

Májusban ismét Makó fele vettük az irányt. Földeákot kihagytuk, Marosleléről egyenesen a városba mentünk. A földeáki zötyögős útből egy évben egyszer pont elég. Óriási örömmel vettük tudomásul, hogy a kedvenc útba eső kocsmánk nyitva van. Itt pótoltuk az elvesztett folyadékot, és mentünk tovább Kübekházára.

Piktor ivó - egyszer ennek a teraszáról néztem Húsvét hétfőn, hogy egy vizes lány kerget két bicikliző srácot...

A kiszombori olajos utakon annyi változás történt, hogy az út széléről a bokrokat kivágták. Nagyon ránőttek már az útra, ezért muszáj volt. Sajnos, ezzel ez a kis szakasz elvesztette a báját. Amikor tavasszal virágzott a kökény, két oldalt fehér volt, ősszel pedig vörös és sárga.

Kiszombori kastély

Kübekházán rászabadultunk a Kübeckener étteremre. Sajnos, még nem volt teraszuk, viszont a zsákmányt el lehetett vinni a parkba megenni. Az étterem továbbra is az egyik legjobb a környéken. A házias sváb ételeket érdemes megkóstolni. A sütiket se kell kihagyni... A krémesük tökéletes.
Szegedre rendesen feltankolva érkeztünk, másnap ezúttal se ugráltunk.

Kukutyini bringázások

Tavaly több volt a hegyvidéki túrázás, mint a bringázás. Idén viszont belehúztunk! A száraz tavasz a mezőgazdaságnak nem jött jól, viszont bringával a földutak járhatóak voltak. Jóval kevesebb távolságot tudtunk megtenni földúton, mint aszfalton, de jókat lehet versenyezni a bolond nyulakkal.

A legrövidebb út Deszkre

A 43-as út melletti Szőreg-Deszk közötti bicikliutat felújították, viszont ha nincs feltúrva a Fő fasor végéről induló földút, akkor gyorsabban ki lehet jutni Deszkre. A körtöltés után aszfalton lehet száguldani a célunk felé. Az utolsó utcán balra kanyarodva gyorsan a főútnál találjuk magunkat. Innen a bicikliúton el lehet menni Klárafalva fele is. Egyenesen haladva némi kanyargással a deszki temetőhöz lehet jutni.

Deszk határában

Deszk templomtornya

Földutak háromszögben

A Szőreg-Klárafalva-Deszk háromszög erdőket, szántókat, rengeteg nyulat, őzet, madarat rejt. Amíg a repce virágozott, főleg sárga volt a táj.Mostanra már az árpa, búza zöldül, lassan sárgul... A földutak nagyrésze jó állapotban volt, valószínűleg ez most az esősebb időszaknak köszönhetően változott. A terület meglepően dombos, ismét bebizonyosodott, hogy az Alföld lapossága csak egy mítosz.
Ha van időnk kicsit lapulni, akkor az megfigyelhető, hogy milyen változatos itt az elővilág. A nyulak a szántóföldöken kergetőznek, olykor egy-egy őz is előugrál, a ragadozó madarak zsákmányra lesnek...

Tanya

Kukutyin

Mindenki ismeri a "Kukutyinban zabot hegyezni" mondást. Kukutyin területén Deszk, Kübekháza, Ferencszállás, Klárafalva települések osztoztak. Más források szerint a mai Ferencszállás területe Kukutyin. Bárhogy is van, a Maros gyakran kiöntött. Az 1880-as évekből származik a zabhegyezés. A helyiek csónakokba ültek, és úgy mentették meg a termést, hogy a kilogó zab fejét levágták. Ferencszállás címerében fedezhetjük fel ezt a jelenetet.

Menekülő nyúl

Szemfülesek észrevehetik a Dómot is...