Balaton-felvidéki tekergés - 3. rész

Utolsó kör indulás előtt

Eljött a hazautazás napja, de úgy voltunk vele, hogy délelőtt egy kisebb kör belefér. Ha már az előző napot ellustálkodtuk... Legurultunk ismét Pécselyre, aztán Vászoly fele folytattuk az utunkat. Nagyon szép szakasz ez a Pécselyi-medencében, még a Vászoly előtti kemény emelkedőt se bántuk. A kilátásért nagyon megérte a mászás és a szenvedés a napon.

Vászoly és Dörgicse

A kemping gondnoka javasolta, hogy Vászolyon nézzük meg a Viziszínpadot és a Szent Jakab forrást. Gyönyörű nyugodt hely, viszonylag sok időt töltöttünk ott, én körbeugráltam a tavat. A többiek fáradtabbak vagy lustábbak voltak nálam. Mielőtt elhagytuk volna a falut, megálltunk kávézni egy kocsmánál, ahol a helyiek érdeklődtek, honnan jöttünk. Dörgicse felé még egy kemény emelkedőn kellett feltekerni, aztán jött a hullámzó szakasz, ami a kedvencem a környéken. Ezúttal figyeltünk az út széli elágazásokra, mert a kisdörgicsei templomromot és a barokk kőhidat kerestük. A templomrom egy learatott búzamező közepén állt, egy darabon tolni kellett a bicikliket. A kőhidat is megtaláltuk, megnéztük, van-e troll alatta... Nem volt szerencsére.

A barokk kőhíd, de a helyi hagyomány rómainak tartja

Dörgicsén a felsődörgicsei templomromnál álltunk meg. Rájöttünk, hogy nagyon nagy szükségünk van valami hideg italra, így türelmetlenül vártuk, hogy a szomszédos Levendula Major előtt kipakolják az árut és elkezdjék árulni a levendulaszörpöt hideg szódával. Azt hiszem, senki nem örült úgy levendula szörpnek, mint mi. Lehűtött minket, így kicsit lelkesebben vágtunk neki az utolsó nagy emelkedőnek.

A felsődörgicsei templomrom

Utolsó szakasz

Mencshelyig végig emelkedik az út, gyakran megálltunk és gyönyörködtünk a tájban. Egyre inkább éreztem, hogy a biciklimet nem hosszú emelkedők leküzdésére tervezték. Mencshely után viszonylag sík szakasz következik Nagyvázsonyig, ott belehúztunk. 

Szép, édes meggy, szedtem is belőle :-D Ilyen meggyek voltak a Kővirág levesében 

Utolsó pillantás a Balatonra

Utolsó pillantás a Badacsonyra

A kempingben indulás előtt gyors zuhanyt vettünk, hogy kicsit civilizáltabb külsőnk legyen. Szerintem a Balaton-felvidék az ország egyik legjobb biciklis terepe. Változatos táj alacsony forgalmú, felújított utakkal, hangulatos vendéglőkkel és borászatokkal. Remélem, hogy két év alatt az utak állapota nem változott, jövőre talán belefér, hogy ismét arrafele tekerjünk. :-)

Mencshely búcsúzik

Balaton-felvidéki tekergés - 2. rész

Irány a Badacsony kőtengeri megállóval

Reggel a sátor hamar kidobott minket, gyorsan szauna lett belőle a napon. Rövid reggeli után összeraktuk a bicajos holmikat és útra keltünk Mencshely felé. Sötétedéskor nem láthattuk, hogy az utat szinte végig piros pipacsok szegélyezik és érdekes kontrasztot képeznek egy jó darabon a sárga repcefölddel.

Repceföld

Mencshelyi templom

Mencshelyen megálltunk megnézni és lefotózni a katolikus és a református templomot. Szerencsére egymás mellett vannak, közel a főúthoz. A templomok szomszédságában egy szépen felújított régi házat csodáltunk meg. Aztán meg se álltunk Köveskálig... Zánka felett van egy kis elkerülő út a szőlőkön keresztül, utána kicsi mászás jön, de utána kellemesen hullámzó lesz az út. Ezzel meg is érkeztünk a Káli-medencébe. Köveskálon kávézni szerettünk volna, de kiderült, hogy korán érkeztünk és egy étterem se volt nyitva. Továbbtekertünk Mindszentkállára. Az első vendéglő, ami szembejött, nem volt szimpatikus, később találtam is róla egy nem túl bizalomgerjesztő írást... A  falu közepén az Eszter Panziónál álltunk meg. Én jeges kávét szerettem volna, ami nem volt az itallapon, de megoldották. Kaptam tejeskávét lehűtve jégkockákkal. Tökéletes megoldás a nagy melegben.

Kis pihenés után biciklire pattantunk és megcéloztuk a kőtengert. Az elején van egy szikla a fák árnyékában, én azt elfoglaltam. Egy darabig ott pihentünk, de aztán körbejártunk a helyet. Azt hiszem, ekkor találtuk ki, hogy éjszaka vissza kéne ide jönni és holdfényben fotózni... Visszafele felmentünk a töttöskáli templomromhoz. Szép hely, jó onnan a kilátás a Káli-medencére.

Tigriskével elfoglaltuk a sziklát

Töttöskáli templomrom

Tekertünk tovább Káptalantóti felé, ahonnan Nemesgulácsnak vettük az irányt. A két falu közötti szakasz érdekessége, hogy a Szent-György hegyet, a Gulácsot, a Csobáncot és a Tóti-hegyet láthatjuk körben.

Badacsonytördemicen megálltunk a Pintes borozónál. Melegszendvics megint volt, így az lett az ebédünk. A badacsonyi borok nagyon finomak, nekem a muskotályos a kedvencem. Innen vidáman folytattuk az utunkat... Hogy a bor miatt, vagy azért, mert egy kis emelkedő után lefele lehet száguldani, az jó kérdés.

Ebédidő

Fel a Hegyestűre, de előtte még egy kis Káli-medence

Káptalantóti után lehet Kékkút fele lefordulni. A falu határában van az ásványvíz palackozó üzem és mellette egy kút, ahol boldogan megtöltöttük a kulacsokat hideg vízzel. Ekkor még nem sejtettük, hogy Kővágóörs után lesz egy hosszú, napos egyenes szakasz... A falu előtt megnéztük a mosóházat. Régen a falu asszonyai ide jöttek ki, hogy kimossák a szennyest.

Aztán jött a napozás Köveskálig. Persze, az út szép, jó látni, ahogy haladunk a Hegyestű felé. Úgy gondoltuk, hogy az időbe még belefér, hogy felmenjünk a Geológiai Bemutatóhelyhez. Megérte, az egész Káli-medencét látni lehet a hegytetőről.

Káli-medence a Hegyestűről

Visszafele Szentantalfán álltunk meg inni egy kávét. Kezdtünk fáradni a nap végére, és még hátra volt a mászás Nagyvázsonyig. Legközelebb inkább a Balaton-parton táborozunk le, hogy nap végén csak gurulni kelljen. A mászásnak is van előnye, jobban körül lehet nézni.

Másnap...

még melegebb lett, és eszméletlen fáradtak voltunk. Délelőtt csak a nagyvázsonyi várig gurultunk, mert azt is meg akartuk nézni közelebbről. A termeiben kellemes hűvös volt, sok időt töltöttünk ott. Aztán visszamentünk a kempingbe és a vizes blokkhoz vezető folyosón rendezkedtünk be... A meleg nagy úr, kerestük lehetőséget a hűsölésre. Csak akkor mozdultunk, amikor nem lehetett tovább halogatni az ebédet... A vár előtt van egy panzió, ahol hamburgert is lehet enni. Jól választottunk, a kaja finom volt, a társaságra se lehetett panasz... A szomszéd asztalnál egy túramotoros pár ebédelt. Indulás előtt a férfi azt mondta a nőnek: "gyere csirkebéka, indulunk!" Én a csirkebéka szót még nem hallottam, de kibírtam röhögés nélkül, amíg hallótávon kívül kerültek.

A vár - háttérben a Kab-hegy 

Pálos kolostor volt régen, most jókat lehet itt kirándulni

Kaja után a temetőn keresztül elmentünk a Pálos kolostorhoz, ahol folytattuk a pihenőnket és a csirkebéka szót továbbra is mulatságosnak tartottam... Olyan öt körül viszont muszáj volt összekaparni magunkat, mert asztalt foglaltunk a Kővirágba Köveskálon. Az eredeti terv az volt, hogy biciklivel megyünk, de inkább a zuhanyt, átöltözést és az autót választottuk.

Vacsora és kőtenger

A Kővirágban nagyon finom vacsorát ettünk. A meggyleves hűsítő volt, a kacsacomb meggyes párolt káposztával és polentával tökéletes, a madártej a végén igazán édes és vaníliás, a tojáshab olyan könnyű, mint egy felhő. Oké, befejeztem, de az jelent valamit, hogy több, mint két év után emlékszem az ízekre.

Éjszakai kilátás a templomromtól - Gulács és Badacsony látszik, az tuti

Nem photoshop, helyben kellett sokat ugrálni és fejlámpát kapcsolgatni

Nem akartuk kihagyni az éjszakai kőtengert, ezért Szentbékállára autóztunk. A töttöskáli templomromhoz felsétáltunk, éjszaka is gyönyörű. A kőtenger izgalmas látvány a holdfényben, van benne valami földöntúli. A nagy, krokodil sziklára is felmásztunk. Mivel nem volt tele turistákkal, így csak a mienk volt, fotóztunk sokat. Mikor elfáradtunk visszamentünk az autóhoz és örültünk, hogy nem biciklivel jöttünk... Akkor valószínűleg ott alszunk a kőtengernél.

Tigriske a Hegyestűvel

A következő részben az utolsó balaton-felvidéki nap jön, Vászollyal és Dörgicsével. :-)

Balaton-felvidéki tekergés - 1. rész

A 2013. augusztus végi elhatározásunkat, hogy a következő évben a Balaton-felvidékre térünk vissza, 2014. pünkösdi hétvégéjén teljesítettük. Pénteken indultunk Szegedről iszonyat melegben, a cél a nagyvázsonyi kemping volt, mert nem akartunk cuccokat cipelve túrázni.

Vöröstói Kálvária

Nagyvázsonyból lezúztunk Tihanyba

Miután a kempingben elhelyezkedtünk és ettünk valamit gyorsan, végre nekivághattunk az útnak. Úgy gondoltuk, hogy egy tihanyi kör simán belefér a nap hátralévő részébe. Vöröstó és Barnag fele vettük az irányt. Mindkettő egyutcás falucska, jellegzetes német házakkal, valamint Vöröstó határában található a Kálvária-domb. Az út dimbes-dombos tájon vezet egészen a pécselyi elágazásig, ahol hosszú lejtőn gurultunk le a faluba... Mit gurultunk, száguldottunk. Szokatlan élmény volt, mert az Alföldön mindig tekerni kell. Szerencsére nem zavart minket ebben semmi, olyan 40-50 km/h-ig gyorsultunk. A hétvége alatt nagyon kevés járművel találkoztunk az utakon, leginkább a szokványos turista célpontok környékén akadtak autók és más biciklisták.

Első pillantás a Balatonra a pécselyi útról

Aszófő határában álltunk meg a román stílusú templomromnál, amely ideális hely megpihenni. Az odavezető földútról pedig jó kilátás nyílik a Tihanyi-félsziget nyugati oldalára. Innen egyenesen a tihanyi apátsághoz indultunk, még az út menti Halsütő sem állíthatott meg minket... Úgy döntöttünk, hogy visszafele betérünk.

Aszófői templomrom

A Tihanyi-félsziget háttérben a völgyhíd látható

A tihanyi apátsághoz macskaköves, meredek úton lehet feljutni, ezért itt inkább toltuk a bicikliket. Élveztük egy kicsit a panorámát, aztán a Belső-tó fele vettük az irányt. Jó móka átvágni a félszigeten, előbb szőlők között vezetett a földút, aztán egy sűrű erdőben meredeken ereszkedtünk le egészen a Balaton partjáig. A vízparton is fák álltak, de azért ki lehetett menni a vízig. Keskeny aszfalt úton tekertünk a sajkódi strandig. Kicsit sajnáltam, hogy ez az elvadult rész ilyen hamar véget ért.

Az apátság és szőlő

A hegyekre is van kilátás

A fák a vízbe nyúlnak...

Vissza is kellett mászni... De előtte hal!

Mielőtt Vászoly fele vettük az irányt, ettünk sült pontyot és süllőt a terveknek megfelelően. Nagyon finomak voltak, tökéletesre sütve, ha jól emlékszem, szálka se nagyon volt benne. Elegendő energiánk lett a visszaútra. 

Örvényes következett, ahol sajnos a Malommúzeumról lekéstünk, kicsit későre járt már. Mentünk tovább a szív alakú sírköveiről nevezetes Balatonudvariba. A falu közepén kezdtük meg a mászást Vászoly fele. Amilyen gyorsan és könnyen lejutottunk a Balaton szintjére, olyan hosszú és nehéz volt felmászni. Vászoly után van egy kemény emelkedő, de ha azon túl vagyunk, akkor lehet gurulni, lendületet szerezni és bevenni a következő dombocskát. Ez így megy egészen Dörgicséig. Itt Mencshely fele fordultunk és megint hosszú mászás következett a szőlők között. A kilátás gyönyörű a Balatonra az útról, nem is baj, ha gyakori pihenők szakítják meg a felfele tekerést.

Mencshelytől Nagyvázsonyig már kényelmesebb az út. Mire visszaértünk a kempingbe besötétedett,  csak a zuhany és az alvás volt hátra. Másnap a badacsonyi túra következett, de arról majd a következő posztban mesélek.

Szív alakú sírkövek Balatonudvariban

Tigriske az apátságnál

Balatoni bringakörút

A biciklis "karrierem" elején, 2013. augusztus 20-ai hétvégéjén, vágtunk neki a balatoni bringakörnek. Hárman voltunk, azon praktikus okból, hogy három biciklit és három embert lehet bepakolni egy Opel Astrába mindenféle biciklitartós kiegészítés nélkül. Szántódon tettük le az autót, hogy ha nincs kedvünk, energiánk körbetekerni a tavat, akkor Tihanynál kompra szállunk és rövidítünk.

A déli parton háromszor voltunk...

először, utoljára és soha többet. Megértem azokat, akik a 210 km-es bringakört akarják megcsinálni és inkább a 7-es főúton tekernek. Elismerem, naiv voltam, hogy azt hittem, a bicikliútról sokszor láthatom a Balatont és az északi parti hegyeket. Helyette végtelen hosszan nyaralók, házak, parkoló autók, rossz minőségű aszfalt...

Jó lett volna, ha végig ez látszik :-D

Az egyhangúságot Balatonlelle törte meg egy kicsit. A régi BM üdülőbe sokat jártunk gyerekkoromban, így azt mindenképp meg akartam nézni. A kis kitérő után ebédelni mentünk a Majthényi-présházba. Meredek úton kellett felkapaszkodni, toltam is a biciklit, de megérte. Nagyon finom csirkecombot ettem és a kilátás gyönyörű a Balatonra a teraszról.

Kilátás a présházból

Jóllakva folytattuk utunkat, de a következő 30-40 km Balatonberényig halálosan unalmas volt és messzinek tűnt a balatongyöröki kemping...

Balatongyöröki este

Balatonberény után végre nem házak sorakoztak jobbról, hanem bokros-fás terület. Keszthelyig hol a vasút, hol az autóút mellett bicikliztünk. Eddigre már nagyon elfáradtunk. Ez volt az első olyan túra, ahol cuccokat is vittünk a biciklin... Sátor, hálózsák, váltóruha, alapszerszámok, kaja. Keszthelyen nem is néztünk szét, hanem mentünk tovább Györökre, és este 7-kor sikerült befutni a kempingbe.

Augusztus 20. alkalmából vásárt tartottak Györökön, ami nagyon jól jött korgó gyomrú társaságunknak. Csülköt és dödöllét ettünk, sört ittunk. Kaja után úsztunk egyet a Balatonban, ha már ott vagyunk.

Balatonfelvidéki délelőtt

Másnap korán indultunk tovább, így élvezhettük a párában úszó Szigliget és Badacsony látványát. Ez a szakasz sokkal jobban tetszett, mint az előző napi... Változatosabb, zöldebb és nyugodtabb tájon haladtunk. 

Párában úsztak a hegyek

Badacsonytördemicre reggel 9 körül értünk és a Római úton találtunk egy nyitva tartó kocsmát. Ha már itt vagyunk, akkor kóstoljunk bort is, így betértünk a Pintes Borozóba. Kiderült, hogy melegszendvics is van, aminek örültünk, mert nem kellett újra megállni a kaja miatt. Kávét is ittunk... Utóbbira nemcsak nekünk volt szükségünk, ahogy ott üldögéltünk, éreztek biciklisek, görkorisok. A legjobb szövege annak a srácnak volt, aki  kávét kért... "de gyorsan, mert 140 alá esik a pulzusom és végem." A görkorisoktól megtudtuk, hogy ők 17 km/h-s átlagsebességet tudnak tartani. A kocsmáros bácsi mesélte, hogy falunap van, ökröt is sütnek. Sajnáltam, hogy nincs időnk maradni, de legalább a felvonulást láttuk.

Mivel a déli partból elegünk volt és az északi parti bicikliúttól sem várhattunk sok jót, úgy döntöttünk, inkább a Balatonfelvidéken átvezető útvonalat választjuk. Badacsonyon végigszáguldottunk, örültünk a lejtőnek, az Alföldön nem nagyon van lehetőség hosszú gurulásokra. Cserébe felfele csigalassúak vagyunk...

Badacsonyi szőlők és a bazaltorgonák

Balatonfelvidéki táj

Nagyon jó döntés volt a Balatonfelvidéket választani, gyönyörű a táj és hamar elhatároztunk, hogy legközelebb a ide jövünk. Zánkánál tértünk vissza a balatoni bringakörútra. Szerencsére annyira nem volt rossz, mint a déli part... Valahol Balatonakali környékén úgy döntöttünk, hogy fáradtak vagyunk, a bringakör Tihanyon túli része amúgy sem tartogathat túl sok érdekességet és hát, déli part is lenne benne... Átmentünk komppal Szántódra, ettünk egy hamburgert, utána elindultunk haza. Egy hétig őrült fáradt voltam, de az állóképességemen sokat javított ez a két nap. A következő év pünkösdi hétvégéjén visszatértünk a Balatonfelvidékre, de az egy másik poszt lesz.

Balatoni forgalom