2016. július 14., csütörtök

Balaton-felvidéki tekergés - 1. rész

A 2013. augusztus végi elhatározásunkat, hogy a következő évben a Balaton-felvidékre térünk vissza, 2014. pünkösdi hétvégéjén teljesítettük. Pénteken indultunk Szegedről iszonyat melegben, a cél a nagyvázsonyi kemping volt, mert nem akartunk cuccokat cipelve túrázni.



Vöröstói Kálvária-domb a Balaton-felvidéken
Vöröstói Kálvária

Nagyvázsonyból lezúztunk Tihanyba

Miután a kempingben elhelyezkedtünk és ettünk valamit gyorsan, végre nekivághattunk az útnak. Úgy gondoltuk, hogy egy tihanyi kör simán belefér a nap hátralévő részébe. Vöröstó és Barnag fele vettük az irányt. Mindkettő egyutcás falucska, jellegzetes német házakkal, valamint Vöröstó határában található a Kálvária-domb. Az út dimbes-dombos tájon vezet egészen a pécselyi elágazásig, ahol hosszú lejtőn gurultunk le a faluba... Mit gurultunk, száguldottunk. Szokatlan élmény volt, mert az Alföldön mindig tekerni kell. Szerencsére nem zavart minket ebben semmi, olyan 40-50 km/h-ig gyorsultunk. A hétvége alatt nagyon kevés járművel találkoztunk az utakon, leginkább a szokványos turista célpontok környékén akadtak autók és más biciklisták.


Első kilátópont a Balatonra a pécselyi úton
Első pillantás a Balatonra a pécselyi útról

Aszófő határában álltunk meg a román stílusú templomromnál, amely ideális hely megpihenni. Az odavezető földútról pedig jó kilátás nyílik a Tihanyi-félsziget nyugati oldalára. Innen egyenesen a tihanyi apátsághoz indultunk, még az út menti Halsütő sem állíthatott meg minket... Úgy döntöttünk, hogy visszafele betérünk.


Aszófői templomrom

A Tihanyi-félsziget nyugati fele, a Balaton és a völgyhíd
A Tihanyi-félsziget háttérben a völgyhíd látható

A tihanyi apátsághoz macskaköves, meredek úton lehet feljutni, ezért itt inkább toltuk a bicikliket. Élveztük egy kicsit a panorámát, aztán a Belső-tó fele vettük az irányt. Jó móka átvágni a félszigeten, előbb szőlők között vezetett a földút, aztán egy sűrű erdőben meredeken ereszkedtünk le egészen a Balaton partjáig. A vízparton is fák álltak, de azért ki lehetett menni a vízig. Keskeny aszfalt úton tekertünk a sajkódi strandig. Kicsit sajnáltam, hogy ez az elvadult rész ilyen hamar véget ért.

Tihanyi apátság szőlővel az előtérben nyáron
Az apátság és szőlő


Kilátás a Tihanyi-félszigetről a balaton-felvidék hegyeire
A hegyekre is van kilátás


A tihanyi-félsziget nyugati oldalán a fák a vízig érnek
A fák a vízbe nyúlnak...



Vissza is kellett mászni... De előtte hal!

Mielőtt Vászoly fele vettük az irányt, ettünk sült pontyot és süllőt a terveknek megfelelően. Nagyon finomak voltak, tökéletesre sütve, ha jól emlékszem, szálka se nagyon volt benne. Elegendő energiánk lett a visszaútra. 



Örvényes következett, ahol sajnos a Malommúzeumról lekéstünk, kicsit későre járt már. Mentünk tovább a szív alakú sírköveiről nevezetes Balatonudvariba. A falu közepén kezdtük meg a mászást Vászoly fele. Amilyen gyorsan és könnyen lejutottunk a Balaton szintjére, olyan hosszú és nehéz volt felmászni. Vászoly után van egy kemény emelkedő, de ha azon túl vagyunk, akkor lehet gurulni, lendületet szerezni és bevenni a következő dombocskát. Ez így megy egészen Dörgicséig. Itt Mencshely fele fordultunk és megint hosszú mászás következett a szőlők között. A kilátás gyönyörű a Balatonra az útról, nem is baj, ha gyakori pihenők szakítják meg a felfele tekerést.
Mencshelytől Nagyvázsonyig már kényelmesebb az út. Mire visszaértünk a kempingbe besötétedett,  csak a zuhany és az alvás volt hátra. Másnap a badacsonyi túra következett, de arról majd a következő posztban mesélek.

Szív alakú sírkövek napnyugtakor Balatonudvariban
Szív alakú sírkövek Balatonudvariban

Tigriske az apátságnál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Real Time Analytics