Az
atkai holtághoz vezető útvonalakról már írtam. Most a bizonytalan időjárás és a
szél miatt Atka felé vettük az irányt, nem akartunk nagyot menni. Az olajos utakon
mentünk ki, aztán a bicikliúton folytattuk a tekerést. Ha minden igaz, akkor
nyárra elkészülhet a
bicikliút hiányzó szakasza és akinek arra kényelmesebb és
rövidebb arra, járhat a 47-es út mellett.
|
Hármas vagy négyes ikrek |
|
Virágzó orgonabokrok a vasúti töltésen |
|
Itt jöhet vonat... |
Az
Algyői vasúti Tisza-híd rövid története
A
híd története szerintem érdekes, remélem, senki nem fog elaludni tőle. Az
első vasúti híd az Alföld-Fiumei vasút
részeként épült. Az építkezést 1870-ben fejezték be. A szerkezete az ártérben
fából készült. Az akkori időszak legnagyobb támaszközű, acélszerkezetű mederhídjai
közé tartozott. 1884-ben lett a MÁV tulajdona. A 19. század végére az ártéri
faszerkezet állapota leromlott és úgy döntöttek, átépítik a hidat és 25
méterrel arrébb helyezik. A régi, Tisza felett lévő acél szerkezetet az új hídfőkre
tolták. Az ártéri szakaszt most már acélból készítették el. 1902-ben adták át a
régi-új vasúti hidat. További érdekesség, hogy a keleti részét felnyithatóra tervezték,
hogy magas vízállásnál is lehessen hajóval közlekedni a folyón.
|
A vasúti pálya és a híd |
1935-től
a közúti közlekedést is a hídon bonyolították, ezért fával burkolták le a sínek
közti részt. A II. világháború alatt 1944-ben a visszavonuló németek
felrobbantották, az acélszerkezet a Tiszába roskadt. 1946-ban kiemelték a
roncsokat, a tönkrement elemeket kicserélték és ismét megindult a közlekedés. Az '50-es években elvégzett vizsgálatok szerint a híd acélszerkezetének
szakítószilárdsága nem volt megfelelő, ezért úgy döntöttek, lecserélik a
mederhidat. Az újat 1960-ban vehette birtokba a vasúti és a közúti forgalom. A
közúti forgalom számára 1974-ben adták át a jelenlegi algyői hidat.
|
Továbbra is jó az út errefele |
A
töltés és a holtág
A
töltésről a tavaszi Alföldre és az ártérre jó kilátás nyílik, nem is nagyon
siettünk. A gólyafészekre nagyon kíváncsi voltam, hogy van-e már lakója, de még
nincs. Remélem, nyáron sikerül fiókákat fotózni. A töltésről néhány őzet
vettünk észre, átugráltak az úton és eltűntek az ártérben. Atkával nagyjából
szemben lementünk a töltésről egy olyan helyen, ahol közel volt a víz. Azt
hiszem, gémeket és valami réceféléket láttunk. Persze, tartották a távolságot.
|
Azt tudom, hogy nem strucc... Aki tudja, milyen madár, írja meg kommentben. :) |
|
Hangulatos hely |
|
Erre a képre nem jutott madár |
Végül
átmentünk a holtághoz, ahol elheverésztünk egy darabig a napsütésben. Visszafele
kicsit gyorsabban haladtunk, mert végre nem szembe fújt a szél. A cukrászdánál
megint muszáj volt megállni... Legközelebb más útvonalat kell választani, mert
felfalom a cukrászdát.
|
A távolban a töltés és az ártéri fák |
|
Biztos jókat lehet itt horgászni
|
|
Innen is elhúztak a madarak |
|
Tigriske őrzi a tortát |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése