2017. április 12., szerda

Ártéri bóklászás az atkai holtágnál

Az atkai holtághoz vezető útvonalakról már írtam. Most a bizonytalan időjárás és a szél miatt Atka felé vettük az irányt, nem akartunk nagyot menni. Az olajos utakon mentünk ki, aztán a bicikliúton folytattuk a tekerést. Ha minden igaz, akkor nyárra elkészülhet a bicikliút hiányzó szakasza és akinek arra kényelmesebb és rövidebb arra, járhat a 47-es út mellett.

Hármas vagy négyes ikrek

Virágzó orgonabokrok a vasúti töltésen

Itt jöhet vonat...
Az Algyői vasúti Tisza-híd rövid története

A híd története szerintem érdekes, remélem, senki nem fog elaludni tőle. Az első vasúti  híd az Alföld-Fiumei vasút részeként épült. Az építkezést 1870-ben fejezték be. A szerkezete az ártérben fából készült. Az akkori időszak legnagyobb támaszközű, acélszerkezetű mederhídjai közé tartozott. 1884-ben lett a MÁV tulajdona. A 19. század végére az ártéri faszerkezet állapota leromlott és úgy döntöttek, átépítik a hidat és 25 méterrel arrébb helyezik. A régi, Tisza felett lévő acél szerkezetet az új hídfőkre tolták. Az ártéri szakaszt most már acélból készítették el. 1902-ben adták át a régi-új vasúti hidat. További érdekesség, hogy a keleti részét felnyithatóra tervezték, hogy magas vízállásnál is lehessen hajóval közlekedni a folyón.


A vasúti pálya és a híd

1935-től a közúti közlekedést is a hídon bonyolították, ezért fával burkolták le a sínek közti részt. A II. világháború alatt 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották, az acélszerkezet a Tiszába roskadt. 1946-ban kiemelték a roncsokat, a tönkrement elemeket kicserélték és ismét megindult a közlekedés. Az '50-es években elvégzett vizsgálatok szerint a híd acélszerkezetének szakítószilárdsága nem volt megfelelő, ezért úgy döntöttek, lecserélik a mederhidat. Az újat 1960-ban vehette birtokba a vasúti és a közúti forgalom. A közúti forgalom számára 1974-ben adták át a jelenlegi algyői hidat.

Továbbra is jó az út errefele


A töltés és a holtág

A töltésről a tavaszi Alföldre és az ártérre jó kilátás nyílik, nem is nagyon siettünk. A gólyafészekre nagyon kíváncsi voltam, hogy van-e már lakója, de még nincs. Remélem, nyáron sikerül fiókákat fotózni. A töltésről néhány őzet vettünk észre, átugráltak az úton és eltűntek az ártérben. Atkával nagyjából szemben lementünk a töltésről egy olyan helyen, ahol közel volt a víz. Azt hiszem, gémeket és valami réceféléket láttunk. Persze, tartották a távolságot.

Azt tudom, hogy nem strucc... Aki tudja, milyen madár, írja meg kommentben. :)

Hangulatos hely

Erre a képre nem jutott madár 

Végül átmentünk a holtághoz, ahol elheverésztünk egy darabig a napsütésben. Visszafele kicsit gyorsabban haladtunk, mert végre nem szembe fújt a szél. A cukrászdánál megint muszáj volt megállni... Legközelebb más útvonalat kell választani, mert felfalom a cukrászdát.


A távolban a töltés és az ártéri fák

Biztos jókat lehet itt horgászni
Innen is elhúztak a madarak


Tigriske őrzi a tortát

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Real Time Analytics